Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Acherontia atropos (Linnaeus, 1758)
halálfejes szender
Szinoníma: halálfejes lepke
Nagy termetű, erős testű faj. Feje lapos, fekete, illetve sötét bársonybarna. A szem igen nagy. A csáp hosszúságához képest vastag. A csápvégi kampó finom, de kifejezett. A széles, zömök, erőteljes tor barnás bársonyfekete, hamvasszürke behintéssel. Közepén nagy koponyára és keresztbe tett lábszárcsontokra (="halálfej") emlékeztető sárga vagy barnássárga rajzolata van. A széles, lapos potroh hirtelen keskenyedik el. A potroh hátvonalában széles, fényes kékesfekete gerincsáv húzódik. A potrohgyűrűk kétoldalt élénk aranysárgák, és bársonyos szőrrel fedettek. A szelvények köze feketésbarna. Az elülső szárny elülső szegélye a csúcsnál erősebben meghajlik. A csúcs hegyes. A külső szeglet tompa. A hátulsó szárny külső szeglete kihúzott. A belső szeglet lekerekített. A szegély a közepe táján horpadt. Az elülső szárny alapszíne bársonyfekete, illetve barna, sárgásbarna, valamint márványos dióbarna rajzolattal. A belső harántsáv hullámos, a külső cikcakkban fut. Mindkettő sötétszürke vagy fekete és kétoldalról fénytelen sárga sáv kíséri. A szárny hossztengelyének közepén fekvő középfolt apró, kerek, sárga. A hátulsó szárny élénksárga, a szegélytérben széles, a közeptérben keskeny megtört fekete harántsávval. Mind az elülső, mind pedig a hátulsó szárnyon az ereket fekete pikkelyek fedik. A szárnyak fonákja és a test hasi része sárga, a rajzolati elemek feketék és szürkék. Rojtja rendkívül rövid.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Méret: 80-130 mm.
Repülési idő: Afrikából észak felé vándorol, hazánkban egyedei május-júniusban jelennek meg. Ezek utódai augusztus-novemberre fejlődnek ki, majd dél felé indulnak, ilyenkor ismét megfigyelhetők. Fény vonzza, de például, ha lepedős fénycsapdával próbálkozunk, nem ül rá a lepedőre, hanem annak környékén verdes valahol. Gyakran méhkaptárakból lop mézet.
Általános elterjedés: egész Európa területén elterjedt vándorfaj.
Magyarországi elterjedés: bárhol felbukkanhat, nagy egyedszámban soha nem jelenik meg, mindig csak egy-két példány, az utóbbi időben igencsak megritkult.
Tojásdad, nagy petéjének felső részén hálózatos mintázat van. A pete zöld vagy kékesszürke színű, a nőstény többnyire egyesével helyezi a tápnövény leveleire. Hernyója kifejletten zöld, néha sárga és ritkán barna. Feje sárga. Oldalain hét ferde vonal van, alapszínét fekete pettyezés tarkítja. Szarva S alakban görbült és a testtel azonos színű. A hernyó (éppen úgy, mint az imágó) megzavarva cincogó hangot ad. A talajban maga készítette üregben bábozódik. A báb sötét rőtbarna, szárnytokjai világosabbak, nyelvtokja nem áll el szabadon. A kremaster két rövid csúcsban végződik. Nálunk nem tud áttelelni.
Tápnövény(ek): burgonya (Solanum tuberosum), paradicsom (Lycopersicon lycopersicum), közönséges ördögcérna (Lycium barbarum), nadragulya (Atropa belladonna), csattanó maszlag (Datura stramonium), közönséges orgona (Syringa vulgaris), fagyal-fajok (Ligustrum spp.). Az imágó gyakran hatol be méhkaptárakba, ahol mézzel szívja tele magát. Eközben gyakran elpusztul: a méhek megtámadják, megölik és tetemét viaszba ágyazzák.
Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.