Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Aedia funesta (Esper, 1786)
folyófűbagoly
Szinonímák: Noctua funesta – folyófűbagoly
Elülső szárnyának alapszíne bíborfényú fekete. A belső keresztvonal három hegyes hullámot vet, a külső kacskaringós és csipkés, mindkettő tusfekete. A felső szegély közepétől a csúcs mögé terjedően és egészen a vesefolt határát jelző fekete vonalig hatolóan hússzínű nagy folt fekszik. A külső szegélytér sötét, olykor feketével behintett vörösessárga, mögötte a hullámvonalat az érközökben elhelyezkedő fekete háromszögletű vagy nyílhegy alakú foltok helyettesítik, a tővonal fekete, ép, a rojt feketésszürke. Hátulsó szárnya fekete, a tőtér fehér, kör alakú, de a szegélyek még feketék, a rojt hófehér, csak az m3-cu2 erek között fekete. Fonákja az elülső szárnyon szürkésfekete, a külső keresztvonalat a mögötte húzódó ívelt fehér csík jelzi, a vesefolt is fehér, a szárny sötét külső felében az erek feketék, a tővonal ép, a rojt sötét. A hátulsón a fehér tőtér a belső szegélyre is kiterjed, a rojt olyan, mint a szárny felszínén.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 30-35 mm.
Repülési idő: májustól szeptemberig két nemzedéke van.
Általános elterjedés: Közép- és Dél-Európától Iránig elterjedt faj.
Magyarországi elterjedés: mindenütt előfordul.
A hernyó barna, fehéressárgával keretezett sűrű fekete pettyek borítják, hátvonala vékony, narancssárga, oldalvonalai hasonlók, de csak az első szelvényeken láthatók jól. A bibircsek kicsik, feketék, széles narancssárga udvaruk van, a légzőnyílások alatt széles fehéressárga csík húzódik, hasa fehér, minden szelvényen egy-egy sötétlila folt látható, feje barna. Földdarabkákkal borított szövedékben alakul át vörösesbarna bábbá.
Tápnövény(ek): szulák-fajok (Calystegia spp. és Convolvulus spp.).
Hasonló faj(ok): Catephia alchymista, Aedia leucomelas, Tyta luctuosa