A hímek alapszíne élénk narancssárga, a nőstényeké halványabb narancssárga, a rajzolat fekete elemei élesen körvonalazottak, a gyöngysor foltjai kerekek, a hím illatcsíkja mérsékelten erős, a nőstény elülső szárnyának csúcsa mögött (az r₄₊₅ érköz tövében) élesen kirajzolódó kis fehér folt van. A hátulsó szárny fonákjának külső fele a tő felé halványodó pirosasibolya, némi ezüstöt vagy deres fénnyel, mögötte az érközökben kis fehér, téglalap alakú foltocskák vagy vonalak vannak, amelyek nem annyira harántsávot, mint inkább láncot alkotnak. A szárny belső fele sárgászöld, a benne végigfutó két szaggatott harántvonal rozsdavörös, a szárny külső felének rajzolati elemei igen elmosódottak: a felszín mintázata üt át rajta.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.

Méret: 45-65 mm.

Repülési idő: június-július.

Általános elterjedés: ázsiai faj, amely Németországban, Lengyelországban és Magyarországon éri el elterjedésének nyugati határát.

Magyarországi elterjedés: jelenleg a Heves-Borsodi-dombságon, a Bükkben, a Tornai- és Aggteleki-karszton, valamint a Zempléni-hegységben található, sehol sem nagyszámú. Állományai ingadoznak.

A hernyó vörösesszürke, feketeosztatú sárga hátvonallal, vörös áltüskékkel és mindkét oldalon hat fekete folttal.

Tápnövény(ek): ibolya-fajok (Viola spp.).

Hasonló faj(ok): Issoria lathonia, Argynnis aglaja, Argynnis adippe, Argynnis niobe, Argynnis pandora, Argynnis paphia

     Mi a különbség?

Issoria lathonia és Argynnis-fajok

×

Megjegyzés: az A. adippe, A. aglaja és A. niobe fajok felszín alapjáni elkülönítése nagy gyakorlatot igényel. A fonák mintázatának fotózása vagy megfigyelése célszerű.

I. lathonia

A. adippe ♂

A. adippe ♀

I. lathonia

A. aglaja ♂

A. aglaja ♀

A. niobe ♂

A. niobe ♀

A. laodice ♂

A. laodice ♀

A. paphia ♂

A. paphia ♀

A. p. f. valesina

A. pandora ♀

A. pandora ♂

  Az I. lathonia elülső szárnyának külső szegélye homorú, az A. adippe és az A. niobe esetén ez kevésbé homorú, míg az A. aglaja esetén a legkevésbé homorú, olykor már kerekded, valamint szegélye vastag, egyöntetű fekete.
  Az I. lathonia, A. adippe, A. niobe és az A. aglaja esetén a hátulsó szárny felszínén a szegélyben két párhuzamos fekete vonal díszlik.
  Az Argynnis-fajok esetén az elülső szárnyak felszínén mindig illatcsík (androconium) látható, tehát az erek vastagabbnak tűnnek. Az A. niobe nőstény esetén a szárnytő sötét behintése kiterjedt.
  Az A. laodice nőstény elülső szárnyának felszínén a csúcstérben egy fehér folt látható.

I. lathonia

A. adippe

A. a. f. cleodoxa

A. aglaja

A. niobe

A. niobe

A. laodice

A. paphia

A. p. f. valesina

A. pandora

  Az I. lathonia hátulsó szárnyának fonákján nagyméretű ezüstös foltok díszlenek, az A. adippe esetén ezek kisebbek, míg az A. aglaja esetén kerekdedek. Az A. laodice hátulsó szárnyának fonákját lilás behintés fedi.
  Az A. niobe hátulsó szárnyának fonákján a szárnytőnél téglavörös alapon egy vajszínű folt díszlik és a szegélyben lévő sapka alakú foltok erőteljesek, jól látszanak. Az A. adippe f. cleodoxa esetén ezek halványak. Az A. paphia hátulsó szárnyának fonákján a szegélyben egy zöld foltsor díszlik, az A. pandora esetén ez a rész egyöntetű zöld.
  Az A. aglaja hátulsó szárnyának fonákján a pupillás foltsor hiányzik. Az A. pandora elülső szárnyának fonákján erős húspiros behintés látható.