Hátulsó szárnyának fonákja világos okker, főleg a tő- és középtérben rozsdavörös vagy rozsdabarna foltokkal, behintéssel. Ezüstszín csak a gyöngysor foltjainak pupillájában jelentkezik, sokszor ott sem. Előfordulnak azonban – főként a középhegységi példányok között – olyanok is, amelyeken annyi és akkora ezüstfolt van, mint az Argynnis adippe-n. Szárnyainak rajzolata lehet tiszta és élesen rajzolt, gyakran azonban füstösen behintettek, főként az erek mentén és a fekete pettyek környékén. A szárnyak tőtere is sötétebb, rozsdabarnás vagy füstösfeketés. A hím illatcsíkja keskenyebb, olykor csak a cu erek tövén látható.

Változékonyság: kissé változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Méret: 45-55 mm.

Repülési idő: május végétől júliusig vagy augusztusig.

Általános elterjedés: egész Európában elterjedt, a Földközi-tenger környéke, a Brit-szigetek, valamint az egészen északi területek kivételével mindenütt megtalálható.

Magyarországi elterjedés: egykor általánosan elterjedt volt. Élőhelyeinek száma csökkent, főleg a hegyi rétek kaszálatlansága és becserjésedése miatt. Jelenleg lokálisan az Alföldön és a középhegységekben fordul elő. Egyedszáma is erősen lecsökkent.

A hernyó barna, feje rozsdasárga, áltüskéi vörösesfehérek, hátvonala feketével szegett fehér, oldalán sötét sáv és fehér foltok húzódnak.

Tápnövény(ek): ibolya-fajok (Viola spp.).

Hasonló faj(ok): Issoria lathonia, Argynnis aglaja, Argynnis adippe, Argynnis laodice, Argynnis pandora, Argynnis paphia

     Mi a különbség?

Issoria lathonia és Argynnis-fajok

×

Megjegyzés: az A. adippe, A. aglaja és A. niobe fajok felszín alapjáni elkülönítése nagy gyakorlatot igényel. A fonák mintázatának fotózása vagy megfigyelése célszerű.

I. lathonia

A. adippe ♂

A. adippe ♀

I. lathonia

A. aglaja ♂

A. aglaja ♀

A. niobe ♂

A. niobe ♀

A. laodice ♂

A. laodice ♀

A. paphia ♂

A. paphia ♀

A. p. f. valesina

A. pandora ♀

A. pandora ♂

  Az I. lathonia elülső szárnyának külső szegélye homorú, az A. adippe és az A. niobe esetén ez kevésbé homorú, míg az A. aglaja esetén a legkevésbé homorú, olykor már kerekded, valamint szegélye vastag, egyöntetű fekete.
  Az I. lathonia, A. adippe, A. niobe és az A. aglaja esetén a hátulsó szárny felszínén a szegélyben két párhuzamos fekete vonal díszlik.
  Az Argynnis-fajok esetén az elülső szárnyak felszínén mindig illatcsík (androconium) látható, tehát az erek vastagabbnak tűnnek. Az A. niobe nőstény esetén a szárnytő sötét behintése kiterjedt.
  Az A. laodice nőstény elülső szárnyának felszínén a csúcstérben egy fehér folt látható.

I. lathonia

A. adippe

A. a. f. cleodoxa

A. aglaja

A. niobe

A. niobe

A. laodice

A. paphia

A. p. f. valesina

A. pandora

  Az I. lathonia hátulsó szárnyának fonákján nagyméretű ezüstös foltok díszlenek, az A. adippe esetén ezek kisebbek, míg az A. aglaja esetén kerekdedek. Az A. laodice hátulsó szárnyának fonákját lilás behintés fedi.
  Az A. niobe hátulsó szárnyának fonákján a szárnytőnél téglavörös alapon egy vajszínű folt díszlik és a szegélyben lévő sapka alakú foltok erőteljesek, jól látszanak. Az A. adippe f. cleodoxa esetén ezek halványak. Az A. paphia hátulsó szárnyának fonákján a szegélyben egy zöld foltsor díszlik, az A. pandora esetén ez a rész egyöntetű zöld.
  Az A. aglaja hátulsó szárnyának fonákján a pupillás foltsor hiányzik. Az A. pandora elülső szárnyának fonákján erős húspiros behintés látható.