Asteroscopus sphinx (Hufnagel, 1766)
őszi bundásbagoly

Szinonímák: Brachionycha sphinx – őszi fésűsbagoly, hársfa-bundásbagoly, csillagnéző bundásbagoly, csillagnézőbagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

A hátulsó szárny áttetsző, világos barnásszürke, elmosódó holdfolttal és szegélyvonallal. A csáptőpamacsok mindkét ivarnál sötét tövűek és világos csúcsúak. A fej- és a torszőrzet egyöntetű barnásszürke, a gallér és a válltakarók szegélye besötétülő. A potroh barnás árnyalatú. Az elülső szárny alapszíne világosszürke, a nőstényeknél sötétebb szürke behintéssel és – mindkét ivarnál megfigyelhetően – jellegzetes barnás fénnyel. A körfolt kicsi, erősen lapított, vékony fekete vonallal teljesen körberajzolt. A vesefolt nagy, egyenesen álló, alul erősen kihúzott, külső oldala és teteje keretezetten; a foltok az alapszínnel megegyező kitöltésűek. A tő vonal vékony, fekete, a keresztvonalak felszakadozóak, vízszintes fekete vonalkákra bontottak, a jellegzetes szálkás mintázat részét képezik. A külső keresztvonal enyhén ívelt, fogazott; a hullámvonal barnásfehér, általában csak a nőstényéken folyamatos. A nyílfoltok rendszerint elmosódóak. A rojt szürkésbarna, szabályos, világos foltozással. A fonák barnásszürke, változó erősségű sötétszürke behintéssel. Az elülső szárny középtere besötétedő. A holdfolt árnyéka élesen, a vesefolté és a külső keresztvonalé halványan megfigyelhető.

Változékonyság: mintázatának erőssége változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 38-48 mm.

Repülési idő: szeptember-november.

Általános elterjedés: eurázsiai faj.

Magyarországi elterjedés: mindenütt előfordul.

A hernyó jellegzetes testtartású, világoszöld, egy krétafehér hátvonallal és a negyedik szelvénytől kezdve egy ugyanilyen mellékhátvonallal. Oldalvonala fehéressárga, a hát irányában vörössel árnyékolt. A légzőnyílások fehérek, feketén keretezettek; a fej zöld, két sárga csíkkal. Peteként telel.

Tápnövény(ek): a legtöbb fásszárú növényt elfogyasztja.

Hasonló faj(ok): Asteroscopus syriaca decipulae, Auchmis detersa