Atethmia centrago (Haworth, 1809)
bíborsávos díszbagoly

Szinoníma: Noctua centrago

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

A vesefolt az alapszínnél sötétebb kitöltésű, világos keret nélkül. A fej kicsi, lapított; az ajaktapogató rövid, felfelé görbülő. A hím csápja egészen enyhén fogazott, a nőstényé fonalas, a csáp tengelye mindkét ivarnál világos. A fej- és torszőrzet egyöntetű, barnás árnyalatú narancssárga. A potroh rendre világosabb színezetű, az utótor és a potroh határán fehéres szőröket láthatunk. Az elülső szárny erősen kiszélesedő, a nőstényeknél enyhén csipkés. A rajzolat erősen redukált, a kör- és a csapfolt mindig hiányzik. A keresztvonalak söté- tek, külső oldalukon világosan kontrasztozottak. A középtér beszűkülő, a sejt alatti része erősen besötétedett (a teljesen egyszínű formák kivételével). A hullámvonal alig-alig látható, csak a szegélytér sötét határa rajzolja ki. A rojt az alapszínnél sötétebb, barnás árnyalatú. A hátulsó szárny fénylő tejfehér, egyenletes, finom barnás behintéssel. A példányok egyrészén a szegélytérben az erek sötétebben fedettek. A rojt halvány vöröses behintésű. A fonák barnásfehér, a szegélyterek vöröses árnyalatúak.

Változékonyság: színe igen változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 33-36 mm.

Repülési idő: augusztus-október.

Általános elterjedés: Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt faj.

Magyarországi elterjedés: szubmediterrán karsztbokorerdők és sziklaerdők, illetve síkvidéki láperdők és galériaerdők lakója. Általában lokális.

Hernyója szürkésbarna, hátvonala sárgás, lemetszett, az utolsó szelvényről már mindig hiányzik; mindkét oldalán fekete árnyékvonal kíséri. Oldalvonala fekete, feje kicsi, lapos, barna. Peteként telel.

Tápnövény(ek): kőris-fajok (Fraxinus spp.).

Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.