Chazara briseis (Linnaeus, 1764)
tarka szemeslepke

Szinoníma: Papilio briseis

Nymphalidae – Tarkalepkék családja   

Szárnyainak alapszíne barnásfekete, a két szárnyon végigfutó széles és ferde harántsáv az érközökben kialakult hosszúkás foltokból áll (a hímen keskenyebb, a nőstényen szélesebb), sárgás árnyalatú krétafehér, a hímeken majdnem egyenes, a nőstényeken kissé ívelt; a hátulsó szárny közepén kiszélesedik, főként a nőstényeken. Elülső szárnyának két szemfoltja a csúcstérben, illetve a cu érközben helyezkedik el, a hímeken többnyire nincs pupillájuk, vagy csak néhány fehér pikkely maradt meg belőlük, a nőstényeken a fehér csak ritkán hiányzik. A nőstények elülső szárnyán még egy harmadik folt is lehet közvetlenül az alsó fölött, ez azonban rendszerint apró. Szárnyainak fonákja sárgásfehér, amelyet lényegében a felszínnek megfelelő, barna rajzolati elemek díszítenek. Az elülső szárnyon a legsötétebbek a sejt foltjai, a hím alsó szemfoltja apró, a nőstényéi majdnem egyforma nagyok. A hátulsó szárny rajzolati elemei széles, világos és sötét harántszalagokból állnak, a világos árnyalatú alapszínt a nőstényeken szürkésbarna pikkelyek borítják, ezért a rajzolati elemek is kevésbé szembetűnőek, mint a hímeken. A szárnyat apró, barna vonalkák márványozzák, a szemfoltokból csak az apró, fehér pupillák maradtak meg.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értke 50 000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.

Méret: 55-62 mm.

Repülési idő: július közepe-szeptember.

Általános elterjedés: az Ibériai-félszigettől, illetve Észak-Afrikától Dél-Európán át Délnyugat-Ázsiáig terjedő faj. Észak- és Közép-Európában a faj kipusztulás-közeli vagy kipusztult, veszélyeztetett státuszú. Állománya Dél-Európában is csökken, habár nem ilyen mértékben.

Magyarországi elterjedés: egykor sokfelé, főként mészköves és homokos területeken fordult elő: Budapest környékén, az Északi-középhegységben és a Dunántúlon (Vértes, Bakony, Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl), mára azonban a legtöbb korábbi élőhelyén kipusztult. A Vértesben a 80-as években még többfelé gyakori volt, jelenleg már nem található. A Keleti-Bakonyban még sokfelé van, a Déli-Bakonyban és a Balaton-felvidéken lokális.

A hernyó sárgásszürke, sötétszürke, széles hát- és oldalvonalakkal.

Tápnövény(ek): perjefélék (Poaceae).

Hasonló faj(ok): Brintesia circe, Hipparchia fagi


Imágó

© Hudák Tamás, Várpalota, 2014. 09. 08.
© Gór Ádám, Törökország, 2010. 07. 04.
© Gór Ádám, Törökország, 2010. 07. 04.
© Hudák Tamás, Várpalota, 2008. 07. 27.
© Hudák Tamás, Várpalota, 2011. 07. 30.
© Hudák Tamás, Várpalota, 2011. 07. 30.
© Hudák Tamás, Várpalota, 2011. 07. 30.
© Dr Gergely Péter, Csákvár, 1981. 08. 19.
© Dr Gergely Péter, 2015. 08. 05.
© Horváth Gábor, Várpalota, 2011. 07. 30.
© Kurucz Lajos, Várpalota, 2013. 08. 17.
© Kurucz Lajos, Várpalota, 2013. 08. 17.
© Káldi József, Hajmáskér, 2018. 08. 23.
© Dr. Kalotás Zsolt, Várpalota, 2018. 08. 28.
© Dr. Kalotás Zsolt, Várpalota, 2018. 08. 28.
© Dr. Kalotás Zsolt, Várpalota, 2018. 08. 28.
© Dr. Kalotás Zsolt, Várpalota, 2018. 08. 28.