Hátulsó szárnyának fonákján a szemfoltsor hiányzik, illetve a szemfoltokat apró, fehér pontok jelzik. Szárnyainak felszíne sötét okkersárga, több-kevesebb vörösesbarna árnyalattal, a külső szegély kerete keskeny, barna, elülső szárnyának csúcsterében egy apró, elmosódott körvonalú barnásfekete pötty foglal helyet. Hátulsó szárnyán több a szürkésbarna árnyalat. Elülső szárnyának fonákján a szegély szélesebb és hamvasabb szürke, a csúcstér szemfoltja nagy, éles, fekete, mögötte olykor elmosódott egyenes sáv vagy félsáv húzódik. Hátulsó szárnyának fonákja szürke, többé-kevésbé vörhenyesbarna árnyalattal, középső részén zegzugos vonal osztja ketté, amelyet a szegély felé elkeskenyedő és elmosódó sárgásfehér szalag kísér. A szemfoltok elmosódott nyomai sötétebb, barna, sávszerű árnyékban helyezkednek el. A nőstény nagyobb, mint a hím.

Változékonyság: a második nemzedék élénkebb színű.

Védettség: nem védett.

Méret: 23-31 mm.

Repülési idő: két nemzedéke van április végétől október végéig.

Általános elterjedés: a Palearktikumban elterjedt faj.

Magyarországi elterjedés: mindenütt megtalálható. Gyakori, helyenként tömeges.

A hernyó élénkzöld, kettős fehér hát- és sárga oldalvonallal.

Tápnövény(ek): perjefélék (Poaceae).

Hasonló faj(ok): Pyronia tithonus, Maniola jurtina, Hyponephele lupina, Hyponephele lycaon

     Mi a különbség?

×

M. jurtina ♂

M. jurtina ♂

M. jurtina ♀

A. arethusa ♂

A. arethusa ♀

P. tithonus ♂

P. tithonus ♀

L. maera ♂

L. maera ♀

L. megera ♂

L. megera ♀

L. petropolitana

  A M. jurtina hímjének a felszínén az elülső szárnyon minimális a narancssárga behintés (egy kevés a szemfolt körül mindig van), a nőstény esetén ez kiterjedtebb, elemekre tagolt, a hátulsó szárnyon csak halványan jelenhet meg és nem alkot foltsort vagy szalagot. Az A. arethusa esetén az elülső és a hátulsó szárnyra kiterjedő foltsor látható, ami a nőstényen szalaggá olvad össze. A L. maera és a L. petropolitana elülső szárnyának felszínén szintén narancssárga foltsor díszlik, utóbbi esetén a szárnytő felé több fekete harántvonal látható.
  A Lasiommata-fajok hátulsó szárnyának felszínén teljes értékű szemfoltok látszanak.
  Az A. arethusa elülső szárnyának felszínén a csúcstérben fehér pupilla nélküli, fekete szemfolt látható. A P. tithonus esetén ennek két fehér pupillája van.
  A hímek elülső szárnyának felszínén erősebb/halványabb illatfolt (androconium) látható.

M. jurtina ♂

M. jurtina ♀

H. lupina

H. lycaon

P. tithonus

C. pamphilus

  A hím M. jurtina hátulsó szárnyának fonákján fekete, pupilla nélküli szemfoltok vannak. Ezek hiányozhatnak, így nagyon hasonlít a H. lupina divéldányaira, ilyenkor a márványozottság jellegét kell figyelembe venni. A M. jurtina nőstényen mindig éles határú harántsáv látható, ez a mintázat a hímeken is megjelenhet, de általában halványabb. A nőstényen sosincs szemfolt a hátulsó szárnyon. A H. lupina hátulsó szárnyának fonákján erős márványozottság látszik és halvány, világosabb mintázat, a H. lycaon esetén mindkét bélyeg erősebben látszik.
  A H. lycaon elülső szárnyának fonákján a szemfolttól a szárnytő irányába egy egyenes, fekete vonal díszlik.
  A P. tithonus és a C. pamphilus hátulsó szárnyának fonákján több-kevesebb, apró, általában fekete keretű (ez hiányozhat is) szemfolt díszlik.
  A P. tithonus elülső szárnyának fonákján a csúcstéri szemfoltnak két fehér pupillája van.

L. megera

L. maera

L. petropolitana

  A L. megera hátulsó szárnyának fonákján a szegélyben egy barna-fekete-szürke hullámvonal fut végig, a L. maera és a L. petropolitana esetén ez szürke és kevésbé hullámos.
  A L. maera elülső szárnyának fonákján a sötét narancssárga behintés felhatol a szemfolt negyedéig/feléig.
  A L. maera elülső szárnyának fonákján a nyíllal jelölt két sötét vonal hamar összeér, egybeolvad, a L. petropolitana esetén ezek nem érnek össze.