Conistra veronicae (Hübner, 1813)
veronika-őszibagoly

Szinoníma: Orrhodia jullieni

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

A vesefolt keskeny, mintegy háromszor olyan magas, mint széles, a kör- és vesefolt feketés foltok nélkül; a hátulsó szárny rojtja egyszínű. A hím csápja egészen gyengén fogazott, a nőstényé fonalas. Mindkét ivarnál a csáptengely világos. A fej- és torszőrzet egyöntetű, az elülső szárny alapszínével megegyező meleg világosbarna. Az elülső szárny kiszélesedő, külső szegélye ívelt. A keresztvonalak kettősek, szakadozottak, az alapszínnel megegyező kitöltésűek. Az árnyékvonal a példányok egyrészén erőteljes. A hullámvonal egészen halvány, felszakadozó. A hosszanti erek a középtérből indulóan sötéttel fedettek. A rojttő világos, a rojt szürkésbarna. A hátulsó szárny szürke behintésű barnásszürke, az erek sötétebben fedettek; a holdfolt mindig látható, de éles kontraszt nélküli. A rojttő sötét, a rojt sárgás. A fonák barnásszürke, változó erősségű barnásszürke behintéssel, az elülső szárny középtere erősen besötétedő. A holdfolt és a külső keresztvonal árnyéka mindig megtalálható.

Változékonyság: alapszíne és mintázata változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 32-38 mm.

Repülési idő: szeptember-december, majd áttelelés után február-május. A melegebb téli napokon is repülhet.

Általános elterjedés: Közép- és Dél-Európában, valamint Nyugat-Ázsiában él.

Magyarországi elterjedés: hegy- és dombvidékeink egyes meleg, főként meszes alapkőzeten kialakult bokorerdeiben, molyhostölgyeseiben honos; a középhegység keleti felében igen lokális, míg az Alföldről szinte teljesen hiányzik.

Hernyója sötétbarna, a hát- és mellékhátvonalak finomak, világossárgák, a szelvényhatárokon felszakadozók; a légzőnyílások feketék. A fej és nyakpajzs fekete, az utóbbin két sárga csíkkal.

Tápnövény(ek): sokféle lágy- és fásszárú növényt elfogyaszt, főként csonthéjas magvú gyümölcsfák (Prunus spp.) és tölgy-fajok (Quercus spp.) levelein él.

Hasonló faj(ok): Conistra erythrocephala, Conistra ligula, Conistra vaccinii, Conistra rubiginea

Imágó

© Gór Ádám, 2022. 02. 24.
© Dr. Kalotás Zsolt, 2019. 03. 04.
© Dr. Kalotás Zsolt, 2018. 11. 03.
© Baranyi Tamás, 2005. 11. 03.

Egyéb stádiumok

© Dr. Csóka György, 2019. 03. 22.