Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Diachrysia zosimi (Hübner, 1822)
vérfű-aranybagoly
Szinoníma: Plusia zosimi
Elülső szárnyának alapszíne villogó fémes- vagy ezüstöszöld, a középtér felső része barna; a pikkelyek annyira fénylenek, hogy a belső szegély tövi részén, valamint a külső szögletben elhelyezkedő foltok szinte a szárny felületének kiemelkedő vagy belapult részeinek tűnnek. A külső keresztvonal igen széles és mély hullámmal kanyarítja körül a középteret, előtte a hullámvonal alig észlelhető, de sötétbarnás, fénylő része a csúcs mögött jól látható. Előtte az erek finomak és feketék, a barna mezőben fekvő kettős körfolt és a vesefolt sötét kerete alig észlelhnő, a tővonal halvány, szaggatott, a rojt világosbarna. Hátulsú szárnya csillogó világosbarna, a belső keresztvonal elég jól látható, a sötét szegély keskeny, a rojt fehér. Fonákja világos sárgás- vagy szürkészöld (elülső szárny), illetve fehéres (hátulsó szárny), a külső keresztvonalak erősen íveltek és bár homályosak, de jól láthatók.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Méret: 33-37 mm.
Repülési idő: május-június, július-szeptember.
Általános elterjedés: palearktikus faj, de Nyugat-Európából hiányzik.
Magyarországi elterjedés: szórványosan fordul elő. Lápréteken él, ahol tápnövénye nő.
A hernyó fényes sárgászöld, feje és a torlábak sárgába hajlók, a rágószervek némileg sötétebbek. A rajzolat három pár halványsárga és részben szakadozott vonalból áll: az első a hát közepén vonul végig, a második a légzőnyílások fölött, a harmadik pedig az előző kettő között helyezkedik el. A bibircsekhől apró sörték erednek.
Tápnövény(ek): őszi vérfű (Sanguisorba officinalis)
Hasonló faj(ok): Diachrysia nadeja, Diachrysia chrysitis, Diachrysia stenochrysis
