Euchalcia consona (Fabricius, 1787)
pusztai aranybagoly

Szinonímák: rózsaszínes aranybagoly, sárgás aranybagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

Elülső szárnyán a körfoltnak a sejt alá nyúló része igen éles, fehér keretű, a külső szegélytéren az m2-cu1 érközben a középtér színével megegyező nagy, szögletes folt van. Alapszíne világos olajszürke vagy olajzöld, a belső keresztvonal kettős, rózsaszínű vagy fehéres, a tőtér és annak mélyen a sejtbe kanyarodó része okkeres rózsaszínű, az an érre a belső keresztvonalból kiinduló ezüstfehéres vonal szökell ki. A középtér széles, a tő felé egyre sötétedő csokoládébarna, a külső keresztvonal a csúcs felé nyúlik, ívelt, a finom fehéres hullámvonal hasonló, a közéjük zárt tér sötét olajbarnás. A külső szögletben fényes és rozsdabarnás, a külső szegélytér világos olaj-rózsaszínű, a tővonal fehér és a külső szöglet fölött a hullámvonalba kanyarodik, itt a rojt is sötét. A vesefolt homályos, egymás felé fordított két gúlára emlékeztet, a rajzolat legszembeszökőbb eleme a csokoládébarnával kitöltött és fehér keretű alsó körfolt. Hátulsó szárnya világos oliv-okkersárgás, a külső keresztvonal homályos folytatása és a szegélytér azonban sötétebb. Elülső szárnyának fonákja sárgás vagy okkeresszürke, a hátulsóé sárgás, mindkettő szinte rajzolatlan.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 32-37 mm.

Repülési idő: május-június.

Általános elterjedés: Közép-Európától az Amur vidékéig él.

Magyarországi elterjedés: löszpusztákon, legelőkön, dombvidéken található, ahol tápnövényei nőnek. Nagyon ritka, elsősorban vándorló példányai láthatók.

A hernyó kékeszöld, hát- és oldalvonalai alig láthatók, a légzőnyílások kerete fekete. Feje kékeszöld, két fekete csíkkal, lábai világos barnássárgák. Sűrű fehér szövedékben alakul át feketésbarna hátú zöld bábbá.

Tápnövény(ek): apácavirág (Nonea pulla), atracél-fajok (Anchusa spp.), tüdőfű-fajok (Pulmonaria spp.).

Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.