Harpyia milhauseri (Fabricius, 1775)
pergamen-púposszövő

Szinonímák: Hybocampa milhauseri; Hoplitis milhauseri

Notodontidae – Púposszövők családja   

Feje sötétbarna vagy szürkésbarna. Tora kétoldalt világos hamuszürke, középen széles sávban sötétbarna, de ezen belül a gerincvonal mentén megint gyakran szürkés. A potroh sárgásszürke vagy barnásszürke. Elülső szárnyának legfeltűnőbb rajzolati eleme a tőtől a csúcs felé kiinduló, de azt el nem érő világos hamuszürke sáv. A széles, de elmosódó, sárgás külső harántsávot a szürke sáv megszakítja. A csúcstér és a szegélytér barna, a szegélytérben a szürke szubmarginális sáv nem jut el a csúcsig. Az elülső szegély 2/5-énél egy kisebb, elnyújtott, a belső szegély belső felén egy nagyobb, szélesebb háromszög alakú folt van, valamint a külső szegletnél egy nagy ékfolt; mindhárom folt sötétbarna. Az erek egy részét, különösen a szegélytérben és a csúestérben sötétbarna pikkelyek fedik. A hátulsó szárny fehér, a szegély szürkés, a belső szegletnél egy nagy fekete és egy kicsiny szürke folt van. Az elülső szárny fonákja fényes szürke, hosszanti sötétszürke, árnyékszerű sávokkal. Az erek barnák. A hátulsó szárny fehér, a külső szegletnél kicsiny szürke, a belsőnél nagy sötétszürke folt van. Az erek – különösen a szegélytérben – sötétek. A rojt barnás sötétszürke-szürke, illetve fehér-szürke csíkozottságü.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: hím: 42-48 mm, nőstény: 46-56 mm.

Repülési idő: április-május, június-augusztus.

Általános elterjedés: palearktikus faj.

Magyarországi elterjedés: mindenütt előfordul.

Petéje félgömb alakú, halványbarna, rajta ibolyás, sárgával szegélyezett gyűrű alakú rajzolat van. A nőstény a petéket a tápnövény ágára rakja le. Hernyója kifejletten zöld, farlába nincs. Felületét fehér szemcsék borítják. Hátoldali púpjai közül az 1. potrohszelvényé a legnagyobb, kettéágazó nyúlvánnyal. A hernyó nyáron, majd ősszel táplálkozik, kedveli a magányosan álló, öreg fákat. Bábszövedékét kéregrepedések között készíti el, kéregdarabkákat kever bele, és gyakran annyira benövik a fatörzs zuzmói, hogy teljesen láthatatlanná válik. Sötétbarna bábjának szárnytokja és hátoldala fekete. Jellemző képződménye a feje tetején lévő tövis, amellyel kelés előtt áttöri a kemény bábszövedéket. Az őszi báb áttelel.

Tápnövény(ek): tölgy-fajok (Quercus spp.), gyertyán-fajok (Carpinus spp.), nyír-fajok (Betula spp.), bükk-fajok (Fagus spp.).

Hasonló faj(ok): Dicranura ulmi

Imágó

© Dr. Kalotás Zsolt, 2018. 06. 11.
© Dr. Kalotás Zsolt, 2018. 07. 05.
© Dr. Kalotás Zsolt, 2017. 06. 15.
© Káldi József, 2019. 04. 23.
© Káldi József, 2020. 04. 13.
© Káldi József, 2020. 07. 24.

Egyéb stádiumok

© Kárpáti Marcell, 2017. 04. 22.
© Dr. Csóka György, 2019. 07. 22.
© Kárpáti Marcell, 2017. 04. 26.
© Dr. Csóka György, 2019. 07. 18.
© Kárpáti Marcell, 2017. 05. 07.
© Kárpáti Marcell, 2017. 05. 10.
© Kárpáti Marcell, 2017. 05. 11.
© Kárpáti Marcell, 2017. 05. 15.
© Kárpáti Marcell, 2017. 05. 29.
© Gór Ádám, Budai-hg., 2012. 08. 27.
© Dr. Csóka György, 2019. 08. 02.
© Dr. Csóka György, 2019. 08. 02.
© Dr. Csóka György, 2017. 05. 13.
© Kárpáti Marcell, 2017. 07. 15.
© Kárpáti Marcell, 2017. 07. 15.
© Kárpáti Marcell, 2017. 07. 15.