Magyarország  lepkéi Főoldal Lepkék Linkgyűjtemény Irodalomgyűjtemény Kapcsolat Galéria Keresés Újdonságok

A kulcshatározóval egy kézikönyvhöz hasonlóan pontról pontra haladva lehet határozni a kérdéses fajt. Segédlet: 1 (6) → az első szám az adott kulcs sorszámát jelöli, a zárójelben lévő szám pedig azt a kulcsot, amelyre ugrani kell, ha nem igaz az adott állítás.

Fejük nagy, homlokuk igen széles, a csápok egymástól távol erednek, egyenletesen vastagodnak, a végük felé orsószerűen kiszélesednek, majd többé-kevésbé ismét kihegyesednek s csúcsuk kissé visszagörbül. Ajaktapogatójuk nagy, ferdén előre vagy fölfelé mered, a csúcsíz rövid, az ízeket pikkelyek és közéjük elegyedő sűrű sörték borítják. Fejüket sűrű, egyenesen fölfelé álló szőrözet fedi. Toruk széles, erőteljes és a rendszerint rövid potrohhal együtt igen szőrös. Szárnyaik a zömök testhez mérten rövidek, az elülső szárnyak a csúcs felé megnyúlt háromszög, a hátulsók megnyúlt kör alakúak. A sejt hosszú, az erek szabadok, a harántér (discoidalis) gyengén fejlett, gyakran hiányzik, a hátulsó szárnyon az m2 gyakran csak nyomokban lelhető fel. A legtöbb faj alapszíne sárgás, barnás vagy feketés árnyalatú, egyes fajoké vörös; a rajzolat főként barnásfekete. Néhány faj elülső szárnyán üvegszerűen áttetsző foltocskák vannak. Sok faj legjobb határozóbélyegei a fonák mintázatában találhatók. Egyes fajok hímjeinek elülső szárnyán módosult pikkelyekből álló illatfolt vagy illatcsík is van (androconium). HESPERIIDAE – BUSALEPKÉK


1 (6) A szárnyak alapszíne vörös vagy vörösesbarna.


2 (3) Szárnyainak fonákja (a hátulsó szárnyé mindig) rajzolatmentes, a csápbunkó vége tompa. Thymelicus Hübner 1819













Preparátum összehasonlítás: Thymelicus

Fajok: Thymelicus lineola Thymelicus sylvestris Thymelicus acteon


3 (2) Szárnyainak fonákján többé-kevésbé jól látszó, rendszerint foltokból álló rajzolat van, a csápbunkó vége horgas.


4 (5) A csápbunkó vége alul fekete, horogszerű végződése apró, zömök. A hím illatfoltja vese alakú, bársonyfekete, közepén fémesen csillogó, a nőstény szárnyának fonákján a foltok élesek, csaknem mindig hófehérek. Hesperia Fabricius 1793











Preparátum összehasonlítás: Hesperia

Faj: Hesperia comma


5 (4) A csápbunkó vége alul feketével gyűrűzött, a horog hosszan megnyúlt. A hím illatfoltja egyöntetűen fekete, megnyúlt, a nőstény szárnyának fonákján a foltok igen halványak, sárgásvörösek. Ochlodes Scudder 1872











Preparátum összehasonlítás: Ochlodes

Faj: Ochlodes sylvanus


6 (1) Szárnyaiknak alapszíne barnás- vagy szürkésfekete, rajzolatuk az alapszín világosabb árnyalata vagy fehér, két esetben vörös.


7 (10) Szárnyaiknak alapszíne fekete vagy mély barnásfekete, pettyekből és foltokból álló rajzolatuk vörhenyes. A hátulsó szárny fonákján sorokba rendeződött, tojás alakú foltok vannak.


8 (9) Hátulsó szárnyán felül legfeljebb 2-3, igen apró sárga petty van, fonákján szabályos sorokba rendezett tojás alakú foltok láthatók. Heteropterus Duméril 1806











Preparátum összehasonlítás: Heteropterus

Faj: Heteropterus morpheus


9 (8) Hátulsó szárnyán sorba rendezett pettyek és 2-3 nagyobb folt van, fonákján a foltok tojás, kör vagy sapka alakúak. Carterocephalus Lederer 1852











Preparátum összehasonlítás: Carterocephalus

Faj: Carterocephalus palaemon


10 (7) Szárnyaiknak alapszíne barnás- vagy szürkésfekete, rajzolatuk nem vörhenyes. Hátulsó szárnyuk fonákján a rajzolat más.


11 (12) Hátulsó szárnyának külső szegélye csipkés (a rojtot figyelmen kívül kell hagyni és a szárnyat a fonák felől vizsgálni!), elülső szárnyán üvegszerűen áttetsző foltok vannak. Carcharodus Hübner 1819












Preparátum összehasonlítás: Carcharodus

Fajok: Carcharodus alceae Carcharodus floccifera Carcharodus lavatherae


12 (11) Hátulsó szárnyuk külső szegélye ép, a belső szögletig egyenletesen ívelt, elülső szárnyukon nincsenek üvegszerűen áttetsző foltok


13 (14) Elülső szárnyának rajzolata két széles, sötét harántcsík, csupán a szárny csúcsa mögött a felső szegélyen van egy apró, fehér petty. Erynnis Schrank 1801











Preparátum összehasonlítás: Erynnis

Faj: Erynnis tages


14 (13) Elülső szárnyuk rajzolata éles fehér pettyekből és foltokból áll.


15 (16) Elülső szárnyán a külső szegély mentén éles fehér pettyek sora húzódik, az r5 és az m2 erek között elhelyezkedő két fehér folt a sortól távolabb van, mint a sejt végétől. Pyrgus Hübner 1819






















Preparátum összehasonlítás: Pyrgus

Fajok: Pyrgus alveus Pyrgus serratulae Pyrgus armoricanus Pyrgus carthami Pyrgus malvae


16 (15) Elülső szárnyán vagy nincs a külső szegélyen éles fehér foltsor; vagy van, s ebben az esetben az r5 és az m2 erek között elhelyezkedő két fehér petty egyenletesen a sor pettyei közé illeszkedik (tehát kb. egyenlően távol vannak a sejt végétől és a külső szegélytől). Spialia Swinhoe 1912











Preparátum összehasonlítás: Spialia

Fajok: Spialia orbifer Spialia sertorius


1 (4) A hátulsó szárny haránterén – mind felül, mind a fonákon – egyszerű vagy kettős, halvány vagy élénk narancssárga, esetenként azonos színű, de halványabb árnyalatú gyűrűvel övezett kerek folt van.


2 (3) Szárnyai egyszínű citrom- vagy zöldessárgák elülső szárnyának csúcsterében soha nincsen fekete borítás. Gonepteryx Leach 1815













Preparátum összehasonlítás: Gonepteryx

Faj: Gonepteryx rhamni


3 (2) Elülső szárnyának csúcsterén és a szegélyek mentén terjedelmes fekete borítás van, a sejt végén fekete petty foglal helyet. Colias Fabricius 1807












Preparátum összehasonlítás: Colias

Fajok: Colias croceus Colias alfacariensis Colias hyale Colias erate Colias chrysotheme Colias myrmidone


4 (1) A hátulsó szárny haránterén nincsen egyszerű sárga vagy narancssárga gyűrűvel körülvett petty.


5 (6) Elülső szárnyának csúcsa teljesen lekerekített, a sejt igen rövid, az összes r ér egyetlen nyélen foglal helyet (a fonák felől szabadszemmel is jól látható). Leptidea Billberg 1820










Preparátum összehasonlítás: Leptidea

Fajok: Leptidea sinapis Leptidea morsei Leptidea reali


6 (5) Elülső szárnyuk csúcsa többé-kevésbé hegyes, a sejt legalább a szárny feléig ér, az r erek nincsenek egyetlen nyélen.


7 (8) Szárnyai fehérek, többé-kevésbé áttetszők, az erek feketék, a végükön sötét behintés van. Aporia Hübner 1819













Preparátum összehasonlítás: Aporia

Faj: Aporia crataegi


8 (7) Szárnyaik nem áttetszők, másféle és terjedelmesebb rajzolatuk van.


9 (12) Hátulsó szárnyuk fonákján tarka, márványos rajzolat látható.


10 (11) Elülső szárnyán a sejt végén elhelyezkedő nagy fekete foltot kettéosztja a fehér harántér. Pontia Fabricius 1807










Preparátum összehasonlítás: Pontia

Faj: Pontia edusa


11 (10) Elülső szárnyán a harántér vékony, fekete, holdsarló alakú. Anthocharis Boisduval, Rambur & Graslin 1833











Preparátum összehasonlítás: Anthocharis

Faj: Anthocharis cardamines


12 (9) Hátulsó szárnyának fonákján nincsen márványos rajz, a szárny fehér vagy sárgás, legfeljebb az erek mentén van sötét behintés, s olykor az rr-m1 ér között helyezkedik el egy sötét petty. Pieris Schrank 1801























Preparátum összehasonlítás: Pieris

Fajok: Pieris napi Pieris mannii Pieris ergane Pieris bryoniae Pieris rapae Pieris brassicae


HESPERIIDAE – BUSALEPKÉK


PIERIDAE – FEHÉRLEPKÉK


1 (2) Mindkét szárny szegélye lekerekített, egyenletesen ívelt, elülső szárnyának erezetében az r1+2 összeolvadt A szárnyak alapszíne fehér, rajzolatuk fekete foltokból, esetleg a hátulsó szárny vörös pettyeiből áll. Parnassius Latreille, 1804











Preparátum összehasonlítás: Parnassius

Faj: Parnassius mnemosyne


2 (1) Elülső szárnyuk erezete teljes, hátulsó szárnyuk szegélye hullámos vagy csipkés. A szárnyak alapszíne sárga vagy fehér, a rajzolat fekete csíkokból vagy foltokból és kék, valamint vörös foltokból áll.


3 (4) Elülső szárnyának a felső, valamint a belső szegélye hosszabb a külsőnél, csúcsa széles ívben lekerekített, hátulsó szárnyán az m3 ér nem nyúlt meg hosszú faroknyúlvánnyá. Zerynthia Ochsenheimer, 1816










Preparátum összehasonlítás: Zerynthia

Faj: Zerynthia polyxena


4 (3) Elülső szárnyuk felső, valamint a külső szegélye hosszabb a belsőnél, csúcsa hegyes, hátulsó szárnyukon az m3 ér hosszú faroknyúlvánnyá kihúzott.


5 (6) Szárnyainak alapszíne fehér, elülső szárnyán az r3 az r4+5 nyelén foglal helyet, hátulsó szárnyán az m2,3 egymáshoz közel ered. Iphiclides Hübner 1819











Preparátum összehasonlítás: Iphiclides

Faj: Iphiclides podalirius


6 (5) Szárnyainak alapszíne sárga, elülső szárnyán az r3 az r4+5 tövénél ered, hátulsó szárnyán az m2,3 egymástól távol van. Papilio Linnaeus 1758











Preparátum összehasonlítás: Papilio

Faj: Papilio machaon


PAPILIONIDAE – PILLANGÓK

Fejük kicsi, csápjuk vékony, csápbunkó erőteljes, olykor hosszúkás, máskor rövid, széles és lapos, a csáp a felső szegéllyel párhuzamos helyzetben általában a sejt végéig ér. Nyelvük fejlett, ajaktapogatójuk ferdén fölfelé mered vagy előrenyúlik, szőrös, szemük viszonylagosan nagy, csupasz, a fejtető és arcuk szőrös, a szőrözet borzas vagy csomókba rendezett, előremeredő. Toruk csak kevéssé szélesebb, mint a fejük, szőrözete a tor szélei felé hajlik. Potrohuk keskeny, szőrözete apró és finom. Elülső lábaik rendesek (nem csökevényesek), alkalmasak a járásra. Elülső szárnyuk rendszerint széles háromszög alakú, a külső szöglet többnyire közel áll a derékszöghöz. A sejt hosszú, az r erek redukáltak, amennyiben az r2+3 és velük együtt olykor az r4+5 is egybeolvad, vagy ez utóbbiak nyelén ülnek, amelyhez az m1 is csatlakozik; a többi ér szabad és egymástól távol ered. A harántér ferde, a belsőeret csupán ránc képviseli. Hátulsó szárnyuk lekerekített, a sejt hosszú, külső sarka az m3 eredésénél van, a harántér megtört vagy ívben meghajlott, az összes ér szabad és egymástól távol erednek, a belső szegélytér széles. Az imágók alapszíne fehér vagy sárga, rajzolatuk többnyire fekete, főleg az elülső szárny csúcstere és gyakran az erek is sötétek, a külső szegélytérben is helyezkedhetnek el fekete pettyek. Több faj hátulsó szárnyának haránterén narancsszínű „szemfolt” van. A fonák rajzolata hol egyezik a felszínével, hol eltér tőle, lehet márványozott is. Mind az ivari-, mind a szezondimorfizmus előfordulhat. PIERIDAE – FEHÉRLEPKÉK

Nagy fesztávolságú, erőteljes szárnyú lepkék. Fejük szőrözete hosszú, szétálló, nyelvük erőteljes, hosszú, a csápbunkó nagy, kiszélesedő. Toruk szőrös, elülső lábpáruk járásra alkalmas, fejlett, potrohuk szőrözete ritka vagy teljesen hiányzik. Elülső szárnyuk háromszögletes, olykor igen magas, a külső szöglet derékszögű vagy lekerekített, erezetük többnyire teljes, s még a külső végsőér csökevényes darabkája is megvan, amely nyomban a tőnél a belső szegélybe torkollik. Hátulsó szárnyuk majdnem kerek vagy megnyúlt, ez utóbbi esetben a szegélye hullámos vagy csipkés, az m3 ér mentén pedig farokszerű nyúlványban végződik (kardoslepkék). A belsőér hiányzik, ezért a belső szegély ívelten behúzódik vagy ráncszerűen visszahajlik. A mintázat fehér alapon fekete és vörös pettyekből, illetve sárga alapon fekete csíkokból és kék, valamint vörös foltokból áll. PAPILIONIDAE – PILLANGÓK

Fejük kerek, csápjuk fekete-fehéren gyűrűzött, a csápbunkó erőteljes vagy gyenge, a csáp az elülső szárny felső szegélyének mintegy a közepéig ér. Szemük tojás alakú, keretük fehér, ajaktapogatójuk kissé ferdén előremutatva fölfelé mered, hosszabb a fejüknél, a 2. íz lapos, tömör szőrözet és pikkelyek borítják, a csúcsíz rövidebb, hegyes. Nyelvük fejlett, a két ajaktapogató között föltekercselve rejtőzik. Toruk és potrohuk viszonylagosan gyenge, a szárnyak azonban – főként a tűzlepkéké – erőteljesek, háromszögletesek, csúcsuk lekerekített, a hátulsó szárny majdnem teljesen kerek, a cu2 ér azonban olykor faroknyúlványban végződik. A sejt mindkét szárnyukon rövid, zárt, az erek szabadok, csupán az elülső szárnyon ül az r4+5 ér nyélen, az r2+3 ér egybeolvadt. A hímek elülső lába nincsen lábfejízekre tagolva, egyetlen, sarló alakúan hajlott ízből áll, amely kampóban végződik; a nőstények elülső lába rendes. A családba tartozó imágók viszonylag kicsik, alapszínük vörös, kék vagy barna: a hímek többnyire vörösek vagy kékek, a nőstények rendszerint barnák. A szárnyak rajzolata igen sajátos és a következő elemekből áll: Az elülső szárnyon a sejtet egy félhold alakú sejtvégi folt zárja le, a hátulsó szárnyon a sejtvégi folt és a tő között 3-4 pettyből álló foltsor látható. A sejtvégi folt és a szegély között halad végig a többnyire kerek pettyekből álló foltsor; a pettyeknek a fonákon fehér udvara van, ezért szemfoltsornak nevezzük. A külső szegély mentén az ún. szegélyfoltsor ívelt, és három elemét különböztethetjük meg: a külső pontsort és a belső ívfoltsort (sapka vagy nyílhegy alakú foltok), kettőjük között pedig sárga vagy vörös szalag húzódik. E rajzolati elemek mindegyike természetesen nem minden fajon fordul elő, vannak szinte teljesen rajzolatmentes fajok is. Az egyes fajokra jellemző rajzolati elemek terjedelme és száma igen változó, sőt számos színezetbeli eltérés is ismeretes. A boglárkalepkék nagyfokú változékonysága sok aberráció stb. leírására adott alkalmat. LYCAENIDAE – BOGLÁRKALEPKÉK


1 (6) Szárnyaiknak fonákján nincsenek szemfoltokból, apró fekete pettyekből alakult foltsorok, sem különféle alakú, halványbarna foltok nem tarkítják őket. – Csücsköslepkék


2 (3) Szárnyainak fonákja zöld, csaknem teljesen rajzolatmentes, csupán a hátulsón látszik néhány szabálytalan alakú fehér pont. Hátulsó szárnyán a cu2 ér nem folytatódik faroknyúlványhan, mindössze az analis szöglet ugrik ki. Callophrys Billberg 1820












Preparátum összehasonlítás: Callophrys

Faj: Callophrys rubi


3 (2) Szárnyaiknak fonákja nem zöld, a sejt előtt vagy folyamatos vagy ívekből, vonalkákból összetett fehér harántvonal latható. Hátulsó szárnyukon a cu2 ér faroknyúlványban folytatódik.


4 (5) Szárnyainak fonákja szürke vagy narancsba hajló sárga, ez utóbbi esetben a hátulsó szárny felső terében két fehér harántvonal látható, a faroknyúlvány pedig felül narancsszínű. Thecla Fabricius 1807 és Neozephyrus Sibatini & Ito 1942













Preparátum összehasonlítás: Thecla és Neozephyrus

Fajok: Thecla betulae Neozephyrus quercus


5 (4) Szárnyainak fonákja barna vagy bronzfényű barna, a fehér vonal szaggatott vagy legalábbis zegzugos, a faroknyúlvány felszíne barna. Satyrium Scudder 1876












Preparátum összehasonlítás: Satyrium

Fajok: Satyrium spini Satyrium pruni Satyrium w-album Satyrium ilicis Satyrium acaciae


6 (1) Szárnyaiknak fonákján szemfoltokból vagy apró, kerek foltokból összetett, egyenes vagy ívelő foltsorok vannak, vagy legalábbis különféle alakú, halványbarna foltok tarkítják őket.


7 (10) Szárnyaiknak fonákját fehér vagy barnásfehér alapon sűrűn elszórt barna foltok tarkítják.


8 (9) Szárnyainak fonákján az alapszín fehér, a barna foltok lekerekítettek vagy hullámos szegélyűek. Leptotes Scudder 1876












Preparátum összehasonlítás: Leptotes

Faj: Leptotes pirithous


9 (8) Szárnyainak fonákján az alapszín barnásfehér, a barna foltok egyenesek vagy ívelők, sávszerűek, hátulsó szárnyán a külső szegélyteret a szárny belsejétől élesen kiemelkedő fehér szalag választja el. Lampides Hübner 1819













Preparátum összehasonlítás: Lampides

Faj: Lampides boeticus


10 (7) Szárnyaiknak fonákját nem barna foltok tarkítják, hanem fekete pettyek és szemfoltok, illetve ilyenekből összetett foltsorok. Ezeknek a helye, illetve a megjelölése a csoporton belül állandó.


11 (12) Elülső szárnyuk fonákja a külső, esetleg még a felső szegély kivételével narancssárga vagy narancsvörös, esetleg szürkével borított narancssárga; ez utóbbi esetben azonban a szárnyak felszíne részben vagy teljesen feketésbarna, vagy legalábbis az elülső szárnyon kisebb-nagyobb kiterjedésben ibolyaszínű behintés látható. Hátulsó szárnyuk fonákján a sejtvégi folt többnyire két önálló foltra oszlott. Lycaena Fabricius 1807 – Tűzlepkék



































Preparátum összehasonlítás: Lycaena

Fajok: Lycaena alciphron Lycaena dispar rutila Lycaena hippothoë eurydice Lycaena hippothoë sumadiensis Lycaena phlaeas Lycaena thersamon Lycaena tityrus            Lycaena virgaureae


12 (11) Elülső szárnyuk fonákján az alapszínből hiányzik a sárga vagy vörös színárnyalat, a szárny vagy szürke, vagy barna, vagy a két színnek különféle arányú keveréke; a szárnyak felszíne pedig kék, barna, barnásfekete; amennyiben van mintázatuk az a kék a alapszínt határoló barna vagy barnásfekete keret, vagy az alapszínben elhelyezkedő barna, barnásfekete foltokból, azonkívül a szegélytérben esetleg fellépő sárga vagy vörös árnyalatú foltokból áll. Hátulsó szárnyuk fonákján a sejtvégi folt soha nem szakadt két részre. Közös bélyegek megállapítása a mai rendszerezésben nem egyszerű, mert a régebbi morfológia alapú besorolásokat megváltoztatták, így azok bélyegek alapján való osztályozása jelentőségét vesztette. – Boglárkalepkék


13 Hátulsó szárnyuk fonákjának alapszíne világosbarna, a szegélyfoltsor és a szemfoltsor között középen többé-kevésbé háromszögletes vagy tőr alakú fehér folt van; a szegélyfoltsor sárgásvörös szalagja teljes. A fekete pontokat fehér udvar veszi körül, nincsenek csak fehér pontok. A szárnyfelszín alapszíne mindig barna, a sárgásvörös szegélyfoltsor végigfuthat a szárnyak egészén vagy akár egy-két foltból is állhat, illetve teljesen hiányozhat is. Aricia Reichenbach 1817












Preparátum összehasonlítás: Aricia

Fajok: Aricia agestis Aricia artaxerxes allous Aricia eumedon


14 Hátulsó szárnyuk fonákjának alapszíne szürkés vagy szürkésbarna, nincsen háromszögletes vagy tőr alakú fehér folt; a szegélyfoltsor sárgásvörös szalagja teljes és az egyes foltokhoz megnyúlt fehér sapka tartozik. A fekete pontokat fehér udvar veszi körül, nincsenek csak fehér pontok. A szárnyfelszín alapszíne kék (hím) vagy barna (nőstény), a sárgásvörös szegélyfoltsor csak a barna egyedeken (nőstények) jelenik meg, de hiányozhat is. A kék egyedeken (hímek) a fekete szárnyszegély kiterjedtségét tekintve változatos, a rojt fehér vagy világosbarna. Plebejus Kluk 1780
























Preparátum összehasonlítás: Plebejus

Fajok: Plebejus argus Plebejus sephirus Plebejus argyrognomon Plebejus idas


15 Határozásuk nehéz. Kis méretű lepkék. Fonákjuk alapszíne szürke, a tőnél kékes behintéssel, a szemfoltok nagyon aprók. A sárgásvörös szegélyfoltsor hiányzik vagy kéttagú (C. argiades). A hátulsó szárny külső szögletében egy meghatározó fekete pont lehet (C. alcetas, C. decoloratus) vagy hiányozhat (C. minimus, C. osiris). A szárnyfelszín alapszíne kék (hím) vagy barna (nőstény), a sárgásvörös szegélyfoltsor hiányzik vagy kéttagú (C. argiades). A külső szöglet végződhet apró faroknyúlványban (C. alcetas, C. decoloratus, C. argiades). Cupido Schrank 1801
























Preparátum összehasonlítás: Cupido

Fajok: Cupido minimus Cupido osiris Cupido alcetas Cupido decoloratus Cupido argiades


16 Fonákjuk alapszíne szürkésfehér vagy világoskék, a szemfoltok nagyon aprók. A hátulsó szárny külső szögletében egy meghatározó fekete pont van. A sárgásvörös szegélyfoltsor hiányzik mind a fonákon mind a felszínen. A szárnyfelszín alapszíne kék (hím és nőstény). Rojtja fekete fehér sávos. Celastrina Tutt 1906












Preparátum összehasonlítás: Celastrina

Faj: Celastrina argiolus


17 Nagy termetűek. Fonákjuk alapszíne szürkés vagy barnás, a tő lehet kékes behintésű, a pontok lehetnek egyformán aprók az elülső és a hátulsó szárnyon, ha nem akkor az elülső szárnyon valamivel nagyobbak, illetve egy vagy két sorba rendeződve állnak, fehér udvaruk kicsi. A szárnyfelszín alapszíne kék (hím) vagy barna (nőstény) erős kék behintéssel. Fekete pontsorok a felszínen is megjelenhetnek. Maculinea van Eecke 1915



































Preparátum összehasonlítás: Maculinea

Fajok: Maculinea ligurica punctifera Maculinea xerophila Maculinea teleius Maculinea nausithous Maculinea alcon Maculinea arion antesion


18 Nagy termetűek. Fonákjuk alapszíne szürkés, a tő kékes behintésű, a pontok az elülső szárnyon valamivel nagyobbak, illetve egy sorba rendeződve állnak, fehér udvaruk kicsi. A szárnyfelszín alapszíne kék (hím) vagy barna (nőstény) erős kék behintéssel. A felszínen nincsenek fekete pontsorok. Iolana Bethune-Baker 1914













Preparátum összehasonlítás: Iolana

Faj: Iolana iolas


19 Fonákjuk alapszíne szürkés, a tő zöldeskék behintésű, a pontok az elülső szárnyon kétszer akkorák, mint a hátulsó szárnyon (ezek akár hiányozhatnak is), illetve egy sorba rendeződve állnak, fehér udvaruk kicsi. A szárnyfelszín alapszíne kék (hím) vagy barna (nőstény) erős kék behintéssel. A felszínen nincsenek fekete pontsorok. Glaucopsyche Scudder 1872












Preparátum összehasonlítás: Glaucopsyche

Faj: Glaucopsyche alexis


20 Nagyon változatos csoport, közös bélyegeket nem lehet megállapítani. A fonák alapszíne a szürkétől a barnáig terjedhet, lehet rajta fehér háromszögletű vagy sávszerű folt, lehet rajta sárgásvörös szegélyfoltsor vagy ezek közül éppenséggel egyik sem. A tő lehet kékes vagy zöldes behintésű. A szárnyfelszín alapszíne kék (hím vagy nőstény) vagy barna (nőstény) és a sárgásvörös szalagsor kiterjedtsége igen változatos, ha éppenséggel nem hiányzik. Polyommatus Latreille 1804


























































Preparátum összehasonlítás: Polyommatus

Fajok: Polyommatus daphnis Polyommatus amandus Polyommatus damon Polyommatus icarus Polyommatus bellargus Polyommatus thersites

 Polyommatus dorylas Polyommatus admetus Polyommatus coridon Polyommatus semiargus


21 Fonákjuk alapszíne fehér vagy halványszürke, nagyméretű fekete pontokkal, amelyeknek nincsen fehér udvaruk. A narancssárga szegélyfoltsor egy szalaggá olvadt össze. A szárnyfelszín alapszíne fekete vagy barnásfekete, erős mélykék behintéssel és a szegélyeken, hol erősebb, hol halványabb kék foltkontúrokkal. A sejtvégi folt erőteljes, illetve a rojt fekete-fehér sávos. Scolitantides Hübner 1819












Preparátum összehasonlítás: Scolitantides

Faj: Scolitantides orion


22 Fonákjuk alapszíne szürke, a fekete pontok aprók és fehér udvaruk kicsi. A narancssárga szegélyfoltsor egy szalaggá olvadhat össze. A szárnyfelszín alapszíne kék (hím) vagy barna (nőstény) erős kék behintéssel és nőstények esetén látszódhat a sárgásvörös szegélyfoltsor. A sejtvégi folt erőteljes, illetve a rojt fekete-fehér sávos. Pseudophilotes Beuret 1955












Preparátum összehasonlítás: Pseudophilotes

Faj: Pseudophilotes vicrama schiffermülleri


LYCAENIDAE – BOGLÁRKALEPKÉK

Kis fejű, széles torú, rövid potrohú lepkék, ajaktapogatójuk többnyire apró, sertésen szőrözött, csápjuk vékony, a csápbunkó széles, rövid. Szárnyaik háromszögletesek, a hátulsók megnyúlt tojásdad vagy kör alakúak, egyes nemekben az analis tér megnyúlt. Az erezetre a rövid sejt és a nyélen ülő r3+4+5 rendszer jellemző. A hímek elülső lábpárja csökevényes, a lábfejízek hiányoznak, a nőstényeké rendes. Rajzolatuk mind a szárnyak felszínén, mind a fonákon sötét és világos foltokból álló harántirányú szalagokból áll. RIODINIDAE – MOZAIKLEPKÉK

Többnyire nagy fesztávolságú és színpompás, bonyolult mintázatú nagylepkék. Szemük nagy, olykor szőrök díszítik, ajaktapogatójuk a szem előtt felgörbülve fölfelé és kissé előre mered, sima pikkelyek borítják, amelyek közül gyakran erős, sörteszerű szőrszálak merednek előre, de emellett gyakori a rendes szőrözöttségű ajaktapogató is; egyes csoportokban a második íz igen megvastagodott, „felfújt”. Nyelvük nagy, feltekercselt, csápjuk hosszú, a bunkó változatos alakú, fejük sűrűn szőrös. Toruk erőteljes, merev, potrohuk olykor bozontosan szőrös. Elülső szárnyuk magas, többnyire egyenlő oldalú háromszög alakú, a külső szegély gyakran csipkés, sőt karéjos. Az erezet legfőbb sajátossága, hogy a sugárerek mind megvannak, az r3+4+5 mindig nyélen ül, gyakran ehhez csatlakozik az r2 is, illetve az r1,2 szorosan a többi r ér közös nyele mellett ered a sejt felső sarkából. Ugyancsak az r nyéllel együtt ered az m1 is, az m2 hozzájuk közel, míg az m3 a hónaljtőerekhez csatlakozott. Hátulsó szárnyuk nagyjából lekerekített vagy kissé megnyúlt, olykor szintén csipkés vagy karéjos, az erek mind jelen vannak, szabadok, az m3 töve gyakran meggörbült. Mindkét szárnyon előfordulhat, hogy a sejt nyitott, tehát a harántér hiányzik. Az egész családra jellemző, hogy a hímek elülső lába elcsökevényesedett, a nőstényeké kevésbé. A szárnyak élénk színűek, leggyakoribb a vörösbarna alapszín, amelyet kék, sárga, fehér és fekete rajzolati elemek tarkítanak. Egyes csoportoknak jellemző a mintázatuk: az Argynnidinae alcsalád gyöngysorszerű foltsorai és a szegélyek ún. sapkafoltjaiból létrejött foltsora, illetve a fonák gyöngyházszínű foltjai, továbbá számos faj hímjén főként a cu ereken kialakult illatcsíkok (androconia), más alcsaládokban nagy szemfoltok, vagy a fonák sötét, fakéregszerű rajzolata és védő színezete. Igen gyakoriak az aberrációk, mind az alapszín, mind a rajzolat tekintetében, és a természetben is találunk albinisztikus és melanisztikus formákat. Mindezek számos aberráció és forma elnevezésére adtak alkalmat. NYMPHALIDAE – TARKALEPKÉK

Vissza a családokhoz

Vissza a családokhoz

Vissza a családokhoz

Vissza a családokhoz


1 Ajaktapogatója rövid, ferdén fülfelé mered és az arcához simul. Szárnyfelszínének alapszíne narancsosbarna a legváltozatosabb narancssárga vagy fehér foltokkal tarkítva. Hátulsó szárnyának fonákján éles kontúrú fehér foltok láthatóak. Hamearis Hübner 1819













Preparátum összehasonlítás: Hamearis

Faj: Hamearis lucina


RIODINIDAE – MOZAIKLEPKÉK

Vissza a családokhoz


1 (29) Szárnyuk felszínét vagy fonákját nem díszítik teljes értékű szemfoltok. – Tarkalepkék


2 (3) Feje nagy, szőrözete apró, csápja hosszabb mint a szárny felső szegélyének fele, a csúcsig egyenletesen vastagodó. Ajaktapogatója igen hosszú, csőrszerűen előremeredő, vaskos és széles, szőrözete apró, gyapjú- vagy filcszerű. Elülső szárnya a csúcs felé megnyúlt háromszögletes, a csúcstér baltafejszerűen kiszögellő. Hátulsó szárnya megnyúlt, négyszögletes, felső szegélye éles hullámot vet, külső szegélye csipkés. Libythea Fabricius 1807










Preparátum összehasonlítás: Libythea

Faj: Libythea celtis


3 (8) Csápjuk egészen a hegyéig fokozatosan vastagszik, ezért egyenletes, bunkószerű. Sötét szárnyaik közepén egyetlen fehér, esetleg sárgásfehér vagy sárga, a sejtközökben helyet foglaló foltokból összetett szélesebb-keskenyebb szalag húzódik végig. Az elülső szárnyon a szalagot az alapszín gyakran több részre osztja, a hátulsó szárny szegélye nem csücskös.


4 (5) Elülső szárnyának fonákján a hónaljtőerek (cu) közében a külső szegélyhez közel mindig jól fejlett szemszerű folt látható. Apatura Fabricius 1807
























Preparátum összehasonlítás: Apatura

Fajok: Apatura ilia Apatura iris Apatura metis


5 (4) Elülső szárnyuk fonákján a cu erek közében nincsen szemszerű folt, legfeljebb különféle alakú fehér folt.


6 (7) Elülső szárnyukon a sejtben hosszanti irányú, olykor apróbb foltokra szakadt fehér csík vonul végig. Hátulsó szárnyuk fonákján nincsenek fekete pontsorok. Neptis Fabricius 1807













Preparátum összehasonlítás: Neptis

Fajok: Neptis sappho Neptis rivularis


7 (6) Elülső szárnyukon nincsen a sejtben hosszanti irányú fehér csík, legfeljebb a szárny hossztengelyére keresztben elhelyezkedő fehér folt. Hátulsó szárnyuk fonákján fekete pontsorok vannak. Limenitis Fabricius 1807












Preparátum összehasonlítás: Limenitis

Fajok: Limenitis populi Limenitis reducta Limenitis camilla


8 (3) Csápjuk vékony, csupán a hegye szélesedik ki bunkóvá. Szárnyaik mintázata általában más, ha mégis van rajtuk fehér vagy sárga harántiszalag, akkor hátulsó szárnyuk csücskös.


9 (19) Elülső szárnyuk külső szegélye az m1 és többnyire a cu2 ér végződésénél erősen kicsúcsosodik, rendszerint a hátulsó szárnyon is (az m3 ér végződésénél). Ha viszont az elülső szárny külső szegélye csak az m3 végződésénél ugrik ki nagyobb mértékben, a cu2 érnél viszont alig, s a hátulsó szárny épen lekerekített, akkor az elülső szárnyon nincsen a külső szegéllyel többé-kevésbé párhuzamos vörösbarna vagy fekete foltsor.


10 (11) Szárnyainak fonákján az erezet fehér, a szárnyakon nincsenek szemszerű foltok. Araschnia Hübner 1819













Preparátum összehasonlítás: Araschnia

Faj: Araschnia levana


11 (10) Szárnyaik fonákján az erezet nem fehér, vagy legfeljebb csak a hátulsó szárnyon. Ez utóbbi esetben azonban a szárny külső szegélye mentén szemszerű foltok sorakoznak.


12 (13) Hátulsó szárnyának fonákján a harántér mentén, de rajta kívül s az m3 ér kezdeti szakaszához kanyarodva fehér, c betűhöz hasonló rajzolati elem látható. Polygonia Hübner 1819












Preparátum összehasonlítás: Polygonia

Faj: Polygonia c-album


13 (12) Hátulsó szárnyuk fonákján nincsen ilyen rajzolati elem, legfeljebb a sejt alsó sarkán belül egy apró, fehér pontocska vagy vonalka.


14 (16) Hátulsó szárnyuk lekerekített, vagyis az m3 ér végződésénél nem, vagy csak alig csücskösödik ki.


15 (16) Elülső szárnyának csúcsa ferdén lemetszett, a külső szegély homorú, az m1 és a cu1 ér végződésénél kicsücskösödő. Vanessa Fabricius 1807












Preparátum összehasonlítás: Vanessa

Fajok: Vanessa atalanta Vanessa cardui


16 (14) Hátulsó szárnyuk külső szegélye az m3 ér végződésénél erősen kicsücskösödik.


17 (18) Elülső szárnyának külső szegélye a cu2 ér végződésénél alig csücskösödik ki. Aglais Dalman 1816












Preparátum összehasonlítás: Aglais

Faj: Aglaius urticae


18 (17) Elülső szárnyuk külső szegélye a cu2 ér végződésénél erősen kicsücskösödik. Nymphalis Kluk 1780 és Inachis Hübner 1819
























Preparátum összehasonlítás: Nymphalis és Inachis

Fajok: Nymphalis antiopa Nymphalis polychloros Nymphalis xanthomelas Nymphalis vaualbum Inachis io


19 (9) Szárnyaik külső szegélye lekerekített, egyenletesen ívelt, a külső szegéllyel párhuzamosan fekete vagy vörös pettyek, illetve foltok sora vonul végig.


20 (24) Hátulsó szárnyuk sárgásfehér, sárga alapszínű fonákján a szegéllyel párhuzamosan ívelve az alapszíntől élénken elütő vörhenyes vagy rőtszínű foltsor húzódik végig, a tőtéren hasonló színű, szaggatott foltok láthatók. A fonákon soha nincsen ezüstszínű vagy ezüstösen csillogó folt vagy rajzolati elem.


21 (22) Hátulsó szárnyának fonákján a vörhenyes mintázat olyan terjedelmes, hogy háttérbe szorítja az alapszínt, s az csak keskeny csíkok vagy foltsorok képében jelentkezik. Euphydryas Scudder 1872













Preparátum összehasonlítás: Euphydryas

Fajok: Euphydryas maturna Euphydryas aurinia


22 (21) Hátulsó szárnyuk fonákján a vörhenyes mintázat terjedelme kb. egyensúlyban áll a sárga színelemmel, vagy annál kisebb.


23 (24) Hátulsó szárnyának fonákján egy többé-kevésbé egybefüggő ún. kapilláris csík (a szegély finom fekete vonala, amelyet hozzá egészen közel még egy finom fekete vonal követ: a kettő együttesen a közrezárt igen keskeny térrel együtt keskeny csíknak tekinthető); rajzolata élénk narancsbarna, vörhenyesbarna. Melitaea Fabricius 1807


































Preparátum összehasonlítás: Melitaea

Fajok: Melitaea cinxia Melitaea diamina Melitaea didyma Melitaea phoebe Melitaea trivia Melitaea athalia Melitaea aurelia Melitaea britomartis

Melitaea punica telona


24 (26) Hátulsó szárnyuk fonákja sohasem sárgásfehér vagy tiszta sárga, hanem vagy zöldes, barnás árnyalatú sárga, vagy zöld, esetleg barna, és nem díszíti vörhenyes vagy rőt színű foltsor. Ha igen, akkor az többé-kevésbé beleolvad az alapszínbe, s ilyenkor a tőtér vörhenyes színű része is, illetve a vörös szalag nem párhuzamos a szegéllyel, hanem a szegély körívének húrjaként fogható fel. A szárny fonákját sokszor ezüstszínű vagy gyöngyházfényű rajzolati elemek díszítik.


25 Hátulsó szárnyuk fonákján az ezüst- vagy gyöngyházszínű rajzolati elemek főként hosszanti irányú, többé-kevésbé egyenes lefutású összefüggő sávokból és csíkokból vagy kerekded ezüstös vagy élénkfehér pettyekből, szabálytalan alakú foltokból állnak. De az ezüstös sávok redukálódhatnak egy többé-kevésbé összefüggő fehér szalaggá. Argynnis Fabricius 1807 és Issoria Hübner 1819



































Preparátum összehasonlítás: Argynnis és Issoria

Fajok: Argynnis aglaja Argynnis adippe Argynnis paphia Argynnis pandora Argynnis niobe Argynnis laodice Issoria lathonia


26 (24) Szárnyaikon nincsenek ezüstös vagy élénkfehér foltok, sávok. Hátulsó szárnyukon sok sárgás szögletes folt van a tőtér közelében, amelyeket éles fekete vagy barna vonalak határolnak, illetve a szegély felé egy fekete vagy barna pontsor látható.


27 (28) A hátulsó szárny fonákján a tőtérben nincsen fekete vagy fehér folt. Brenthis Hübner 1819













Preparátum összehasonlítás: Brenthis

Fajok: Brenthis daphne Brenthis ino Brenthis hecate


28 (27) Elülső szárnyukon a sejtben elhelyezkedő 8-as alakú fekete folt és a csúcs felé következő, S alakú fekete vonal nem ér egymáshoz, többnyire ugyanolyan távolságra vannak egymástól, mint az S alakú vonalat követő és a sejtet lezáró B vagy b alakú fekete folt. A hátulsó szárny fonákján a tőtérben egy jellegzetes fekete vagy fehér folt látható. Boloria Moore 1900












Preparátum összehasonlítás: Boloria

Fajok: Boloria dia Boloria selene Boloria euphrosyne


29 (1) Szárnyuk felszínét és/vagy fonákját kisebb-nagyobb teljes értékű szemfoltok díszítik. – Szemeslepkék


30 (31) Elülső szárnyán mind a három főér (se, eu, an) töve erősen felfújt. Coenonympha Hübner 1819












Preparátum összehasonlítás: Coenonympha

Fajok: Coenonympha arcania Coenonympha glycerion Coenonympha oedippus Coenonympha pamphilus


31 (30) Elülső szárnyukon legfeljebb az se és cu erek töve felfújt, az an töve sohasem.


32 (40) A karcsú csápostorhoz viszonyítva a csáp vége (bunkó) szinte átmenet nélkül, hirtelen kiszélesedik, tojásdad vagy tányérszerűen széles.


33 (34) Elülső szárnyának csúcsterében a belső szegély irányába fokozatosan rövidülő vörösbarna, sárgásbarna érközi foltok vannak; a csúcs mögött nagy, fehér pupillájú szemfolt látható. Szeme szőrös. Lasiommata Westwood 1849












Preparátum összehasonlítás: Lasiommata

Fajok: Lasiommata maera Lasiommata megera Lasiommata petropolitana


34 (33) Szárnyaik külső terét fehér, barnásfehér vagy sárgásfehér sáv szeli át; ha a sáv sárgásbarna, akkor két nagy szemfolt van benne, amelyek között a sáv megszakad. Szemük nem szőrös.


35 (36) A fehér sáv az elülső szárnyon befelé tart, a hátulsó szárnyon pedig a középtérben helyezkedik el, éles. Chazara Moore 1893













Preparátum összehasonlítás: Chazara

Faj: Chazara briseis


36 (35) A fehér vagy sárgásbarna sáv az elülső szárnyon a külső szegély mentén lefelé tart, a hátulsó szárnyon pedig a szegélytérben vagy a középtér külső részében helyezkedik el.


37 (38) A harántsáv éles, a szárnyak színén és fonákján egyaránt tiszta fehér. Brintesia Fruhstorfer 1911













Preparátum összehasonlítás: Brintesia

Faj: Brintesia circe


38 (37) A harántsáv, főleg az elülső szárnyon, elmosódott, a fonákon pedig, elsősorban a hátulsó szárnyon, többé-kevésbé sárga árnyalatú, illetőleg szürke vagy barna vonalkákkal tarkított.


39 A harántsáv belső (a tő felé eső) határa egyenes, gyengén hullámos vagy erősen zegzugos. Hipparchia Fabricius 1807













Preparátum összehasonlítás: Hipparchia

Fajok: Hipparchia fagi Hipparchia semele Hipparchia statilinus


40 (32) A csáp egyenletesen vastagodva fokozatosan megy át a csápbunkóba, amely rendszerint alig szélesebb a csápostornál, nem hirtelen vastagodik meg vagy terül szét.


41 (42) Szárnyainak alapszíne fehér, esetenként sárga árnyalattal, rajzolatuk fekete foltokból és zegzugos sávokból áll, amelyek terjedelme egyes példányokon olykor háttérbe szorítja az alapszínt. Melanargia Wheeler 1903












Preparátum összehasonlítás: Melanargia

Faj: Melanargia galathea


42 (41) Szárnyaik alapszíne nem fehér, rajzolatuk nem fekete.


43 (48) Szárnyaik sötét szerecsenbarnák vagy barnásfeketék; ha esetleg sárgásbarnák, akkor az elülső szárny fonákján a szárny belső fele jóval sötétebb árnyalatú, mint a külső, határa meredek vagy egyenletesen ívelt és soha nem erőteljesen zegzugos; a sejtben nincsenek nagy, világos foltok.


44 (45) Elülső szárnyának fonákján a rajzolat két nagy, kék pupillájú, fekete keretű szemfoltból áll. Hátulsó szárnyán nincsen szemfolt. Minois Hübner 1819











Preparátum összehasonlítás: Minois

Faj: Minois dryas


45 (44) Szárnyuk fonákjának rajzolata apró szemfoltok sorából áll, amelyek rendszerint sárgásbarna, vörhenyesbarna sávban helyezkednek el a szegélyek mentén.


46 (47) Szárnyainak fonákja élénk bronzsárga, a szemfoltoknak legfeljebb keskeny, alig látható sárgásbarna gyűrű a kerete, gyakran egészen aprók, főleg a szárnyak színén, olykor teljesen el is tűnnek. Elülső szárnyán az se és a cu ér töve erősen felfújt. Aphantopus Wallengren 1853











Preparátum összehasonlítás: Aphantopus

Faj: Aphantopus hyperantus


47 (46) Szárnyainak fonákja nem bronzsárga, hanem a felszín tompabarna vagy fekete színének fénytelen és halványabb árnyalata, hátulsó szárnyán olykor hamvas rajzolat, esetleg fehér foltocskák láthatók. Elülső szárnyának tövén csak az sc ér töve felfújt. Erebia Dalman 1816












Preparátum összehasonlítás: Erebia

Fajok: Erebia medusa Erebia ligea Erebia aethiops


48 (43) Szárnyaik alapszíne nem sötét szerecsenbarna vagy barnásfekete; ha igen, akkor elülső szárnyának fonákján a szárny belső fele nem sötétebb a szárny külső felénél.


49 (50) Elülső szárnyán öt, egymáshoz többé-kevésbé szorosan simuló nagy tojás alakú foltokból álló foltsor van. Hátulsó szárnyának foltjai hasonlók és szintén szembetűnők. Szeme szőrös, ajaktapogatója meredeken előremutat. Lopinga Moore 1893













Preparátum összehasonlítás: Lopinga

Faj: Lopinga achine


50 (49) Szárnyaikon a szemfoltok, ha esetleg teljes sort alkotnak is, nem nagyok és egymáshoz simulók, nem tojásdadok, hanem kerekek és többnyire csak egy-két szemfolt van jelen. Szeme többnyire csupasz. Ajaktapogatója az archoz simulva fölfelé mutat.


51 (52) Hátulsó szárnyának belső szöglete lekerekített, a belső szegély egyenletesen ível át a külső szegélybe. Elülső szárnyán a cu ér csak gyengén felfújt. Arethusana de Lesse 1951











Preparátum összehasonlítás: Arethusana

Faj: Arethusana arethusa


52 (51) Hátulsó szárnyuk belső szöglete kiugrik (kihegyezett vagy kicsúcsosodó), a belső szegély ezért erős töréssel megy át a külső szegélybe. Elülső szárnyukon az se érrel együtt a cu ér töve is erősen felfújt.


53 (54) Hátulsó szárnyán majdnem teljes szemfoltsor látható. Szeme szőrös. Pararge Hübner 1819











Preparátum összehasonlítás: Pararge

Faj: Pararge aegeria


54 (53) Hátulsó szárnyukon legfeljebb egy apró szemfolt látható, többnyire azonban az is hiányzik. Szeme csupasz.


55 (56) Barnássárga szárnyainak széles, sötétbarna kerete van. Elülső szárnyának csúcsterében a szemfolt szögletes. Pyronia Hübner 1819











Preparátum összehasonlítás: Pyronia

Faj: Pyronia tithonus


56 (55) Szárnyaiknak nincsen széles, sötétbarna kerete. Elülső szárnyuk csúcsterében a sötét folt kerek.


57 (58) A nőstény elülső szárnyán többnyire két fekete szemfolt van, hátulsó szárnyán a középteret sötét sáv határolja, amely az m1 és cu1 erek között szélesen kiugrik. A hím hátulsó szárnyának fonákján márványos mintázat látható, ha olykor elmosódott is, elülső szárnyán az illatcsík (androconium) keskeny, a sejt alsó határa mentén terül el. Hyponephele Muschamp 1915











Preparátum összehasonlítás: Hyponephele

Fajok: Hyponephele lupinus Hyponephele lycaon


58 (57) A nőstény elülső szárnyán többnyire csak egy szemfolt van, hátulsó szárnyán a középteret határoló sötét sáv csak az m2-3 érközhen ugrik ki. A hím hátulsó szárnyának fonákja egyszínű, csak igen ritkán van márványos mintázata, elülső szárnyán az illatcsík igen terjedelmes, sötét árnyékként egészen a belső szegélyig húzódik. Maniola Schrank 1801











Preparátum összehasonlítás: Maniola

Faj: Maniola jurtina


NYMPHALIDAE – TARKALEPKÉK

Vissza a családokhoz