Hemaris fuciformis (Linnaeus, 1758)
dongószender

Szinoníma: Sphinx fuciformis

Sphingidae – Szenderek családja   

Az elülső szárny sejtzáró ere sötétbarna pikkelyekkel szélesen fedett. Feje kicsiny, a tor nagy, erőteljes. A fejet, a tort és a potroh elülső részét sárgászöld szőrzet fedi. A potrohon széles, fekete vagy vöröses fényű csokoládébarna gyűrű van. Ugyanilyen színű a farpamacs is. A gyűrű és a farpamacs között a potroh szőrzete sárgásabb, mint a toré. A szárnyak szegélye lilásfényű sötétbarna, a sejtzáró ér mentén szélesen sötétbarna, a tőnél sárgászöld hehintésű, különben áttetsző. Az erek sötétbarnák. A fonák halványabb színű, a szárnytő és a mell sárga. A rojt rendkívül rövid.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Méret: 35-50 mm.

Repülési idő: két nemzedéke van (május-június, illetve július-augusztus). Nappal aktív.

Általános elterjedés: egész Európa területén elterjedt faj.

Magyarországi elterjedés: középhegységeinkben fordul elő. Ritka.

Gömbölyded zöld petéit egyesével helyezi el a tápnövény leveleinek a fonákjára. Világoszöld hernyójának hátoldala halványabb árnyalatú és rajta két hosszanti sárga sáv van. Hasoldala sötétebb. Légzőnyílásai vörösek. Vörösbarna szarva hajlott. A talajon, selyemszállal összehúzott levelek között bábozódik. Bábja feketésbarna, a szelvények közei vörösbarnák. Az őszi bábok áttelelnek.

Tápnövény(ek): közönséges hóbogyó (Symphoricarpos albus), ükörkelonc (Lonicera xylosteum).

Hasonló faj(ok): Hemaris tityus