Hipparchia statilinus (Hufnagel, 1766)
homoki szemeslepke

Szinonímák: Papilio statilinus, Neohipparchia statilinus

Nymphalidae – Tarkalepkék családja   

Elülső szárnyán a sárga szalag csupán a két szemfolt környékén látható kis foltokra korlátozott vagy hiányzik, a két szemfolt között (legalábbis a fonákon) mindenkor két apró fehér petty látható. A hím szemfoltjai vakok, szárnyainak alapszíne sötétbarna, legsötétebb a nőstényen a középteret határoló zegzugos vonal mentén (amely éles és messze kicsúcsosodik a két fehér petty felé), illetve a hímen a sejtben és az illatcsík környékén. A hátulsó szárny mindkét ivaron majdnem rajzolatlan, és világosabb árnyalatú részekből áll, mint az elülső szárny színe, a szemfoltok helyét apró, fehér pettyek jelzik, esetleg hiányoznak, csupán a cu érköz apró szemfoltja teljes; a szegély mögött elvonuló sötét árnyék jól látható. Elülső szárnyának rojtja tarka, a hátulsóét sötét, hullámos vonalak ékesítik. A szárnyak fonákja hasonlít a felszínéhez, de világosabb árnyalatú barna. Az elülső szárny sejtjében, a felső szegélyen és a külső szegélytérben erős szürke behintés és márványozottság látható, a két szemfolt mindkét ivaron nagy, fekete, pupillájuk fehér, udvaruk élénksárga, a középteret határoló fekete vonal zegzugos, erőteljes, előtte széles, fehéresszürke sáv húzódik. A hátulsó szárny sötét részei kávébarnák, a világosak szürkék, a rajzolat lehet igen éles és elmosódott is, sűrűn márványozott, a szemfoltsor hiányzik, csak a cu érközben van egy fekete pont.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Méret: 50-60 mm.

Repülési idő: augusztus-október.

Általános elterjedés: egész Európában elterjedt, de lokális fellépésű faj. Észak-Európában állományai megfogyatkoztak, erősen veszélyeztetett.

Magyarországi elterjedés: egykor a Dunántúlon (Mezőföldön, Kisalföldön, Szigetközben) és a Duna-Tisza közén fordult elő. Egyetlen Dunántúli élőhelyéről, a bakonyi (Fenyőfő) populációja is kipusztult. Jelenlegi elterjedése: Kiskunság, ahol még helyenként gyakori, illetve a Gödöllői-dombság, a Szentendrei-sziget és a Tápió-vidék.

A hernyó agyagsárga, öt egyenlő szélességű csíkkal, feje barna, légzőnyílásai vörösek.

Tápnövény(ek): perjefélék (Poaceae).

Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.


Imágó

© Gór Ádám, Görögország, 2008. 08. 05.
© Gór Ádám, Görögország, 2011. 07. 12.
© Hapka Tamás, Spanyolország, 2013. 08. 15.
© Hapka Tamás, Spanyolország, 2013. 08. 15.
© Hudák Tamás, Kiskunság, 2009. 08. 30.
© Hudák Tamás, Szada, 2015. 08. 28.
© Hudák Tamás, Kiskunság, 2013. 08. 15.
© Nestor Tamás, Szada, 2015. 08. 28.
© Nestor Tamás, Szada, 2015. 08. 28.
© Dr Gergely Péter, Szada, 2015. 08. 28.
© Dr. Kalotás Zsolt, Németkér, 2018. 09. 05.
© Dr. Kalotás Zsolt, Németkér, 2018. 09. 05.
© Dr. Kalotás Zsolt, Németkér, 2018. 09. 05.