A hím elülső szárnyán az illatcsík rövid, széles teknő vagy kifli alakú. A nőstény elülső szárnyának külső szegélye homorú, hátulsó szárnyának külső szegélye erősen csipkés, szinte fogazott. Elülső szárnyát selymesen csillogó, filcszerű szőrzet fedi, a két fekete petty nagy, széles, gyűrűszerű udvarban foglal helyet, a sárga szegélytér tehát többnyire összezsugorodott. A hím elülső szárnya ferdén ráeső világításban sárgának tűnik, halványabb a fonák vörhenyes színe is. A nőstény fonákja is halványabb, mint a Hyponephele lycaon-é, rajzolati elemei elmosódottabbak.
Változékonyság: a szemfoltok mérete változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Méret: 34-48 mm.
Repülési idő: június-augusztus.
Általános elterjedés: dél-európai, észak-afrikai és elő-ázsiai faj.
Magyarországi elterjedés: egykor a Duna-Tisza közén egészen Budapesttől a déli országhatárig élt; a Dunántúlon is előfordult. Mai élőhelyei a Duna-Tisza köze homokos területeire korlátozódnak, csökkenő állományait a kipusztulás fenyegeti.
A hernyó ismeretlen, de valószínűleg hasonlít a többi ökörszemlepke lárvájához.
Tápnövény(ek): perjefélék (Poaceae).
Hasonló faj(ok): Maniola jurtina, Hyponephele lycaon, Pyronia tithonus, Coenonympha pamphilus
Mi a különbség?
M. jurtina ♂
M. jurtina ♂
M. jurtina ♀
A. arethusa ♂
A. arethusa ♀
P. tithonus ♂
P. tithonus ♀
L. maera ♂
L. maera ♀
L. megera ♂
L. megera ♀
L. petropolitana
A M. jurtina hímjének a felszínén az elülső szárnyon minimális a narancssárga behintés (egy kevés a szemfolt körül mindig van), a nőstény esetén ez kiterjedtebb, elemekre tagolt, a hátulsó szárnyon csak halványan jelenhet meg és nem alkot foltsort vagy szalagot. Az A. arethusa esetén az elülső és a hátulsó szárnyra kiterjedő foltsor látható, ami a nőstényen szalaggá olvad össze. A L. maera és a L. petropolitana elülső szárnyának felszínén szintén narancssárga foltsor díszlik, utóbbi esetén a szárnytő felé több fekete harántvonal látható.
A Lasiommata-fajok hátulsó szárnyának felszínén teljes értékű szemfoltok látszanak.
Az A. arethusa elülső szárnyának felszínén a csúcstérben fehér pupilla nélküli, fekete szemfolt látható. A P. tithonus esetén ennek két fehér pupillája van.
A hímek elülső szárnyának felszínén erősebb/halványabb illatfolt (androconium) látható.
M. jurtina ♂
M. jurtina ♀
H. lupina
H. lycaon
P. tithonus
C. pamphilus
A hím M. jurtina hátulsó szárnyának fonákján fekete, pupilla nélküli szemfoltok vannak. Ezek hiányozhatnak, így nagyon hasonlít a H. lupina divéldányaira, ilyenkor a márványozottság jellegét kell figyelembe venni. A M. jurtina nőstényen mindig éles határú harántsáv látható, ez a mintázat a hímeken is megjelenhet, de általában halványabb. A nőstényen sosincs szemfolt a hátulsó szárnyon. A H. lupina hátulsó szárnyának fonákján erős márványozottság látszik és halvány, világosabb mintázat, a H. lycaon esetén mindkét bélyeg erősebben látszik.
A H. lycaon elülső szárnyának fonákján a szemfolttól a szárnytő irányába egy egyenes, fekete vonal díszlik.
A P. tithonus és a C. pamphilus hátulsó szárnyának fonákján több-kevesebb, apró, általában fekete keretű (ez hiányozhat is) szemfolt díszlik.
A P. tithonus elülső szárnyának fonákján a csúcstéri szemfoltnak két fehér pupillája van.
L. megera
L. maera
L. petropolitana
A L. megera hátulsó szárnyának fonákján a szegélyben egy barna-fekete-szürke hullámvonal fut végig, a L. maera és a L. petropolitana esetén ez szürke és kevésbé hullámos.
A L. maera elülső szárnyának fonákján a sötét narancssárga behintés felhatol a szemfolt negyedéig/feléig.
A L. maera elülső szárnyának fonákján a nyíllal jelölt két sötét vonal hamar összeér, egybeolvad, a L. petropolitana esetén ezek nem érnek össze.