A hím elülső szárnyán az illatcsík igen keskeny és hosszú sávban húzódik a sejt alsó határa mentén. A nőstény elülső szárnyának külső szegélye meredek, csak ritkán és alig homorú, hátulsó szárnyának szegélye hullámos és nem erősen csipkés. A hím szárnyai fölül sötétbarnák, a belső tér lehelletszerűen sárga árnyalatú, rajzolatuk csupán a csúcstérben elhelyezkedő fekete pettyből áll. A nőstény alapszíne világosabb, sárgásbarna, a szegélytér sávja fakó okkersárga, ez a szín a sejt környékére is kiterjed, esetleg behatol a területére is, a két fekete petty kisebb-nagyobb, árnyalatában egyszerű, olykor azonban fehér pupillájuk is van. A hím elülső szárnyának fonákja vörösesbarna, szegélye és hátulsó szárnya szürkésbarna, ez utóbbin nincsenek szemfoltok, a rajzolat a szegéllyel párhuzamos apró vonalkákból áll. A középtér a szegélytértől meglehetősen élesen elhatárolódik: olykor sötétbarna foltokból és pettyekből összetett éles csík fut le közöttük, a szemfoltsor helyét többnyire sötét árnyék jelzi. A nőstények fonákja hasonló, de elülső szárnyán rendszerint látható a két szemfolt (csak az alsó hiányozhat kivételesen), amelyek halványabb vöröses, barna sávban foglalnak helyet, a felsőnek fehér pupillája van. Hátulsó szárnya a híméhez hasonlít.

Változékonyság: a szemfoltok mérete, illetve jelenléte változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Méret: 35-45 mm.

Repülési idő: július-augusztus.

Általános elterjedés: Közép- és Kelet-Európában, illetve mérsékeltövi Ázsiában terjedt el.

Magyarországi elterjedés: korábban hegy- és dombvidékeinken sokfelé volt, de az ezredforduló után ismeretlen okokból szinte teljesen eltűnt, jelenleg csak a Keleti-Bakonyban van bizonyított előfordulása, ezenkívül a közelmúltban még az Aggteleki-karszton is megfigyelték, de itt-ott felbukkanhatnak egyedei.

A hernyó élénkzöld, fején fekete foltok vannak, hátvonala sötét, oldalt fehér vonalak szegélyezik, oldalvonala sárga.

Tápnövény(ek): perjefélék (Poaceae).

Hasonló faj(ok): Maniola jurtina, Hyponephele lupina, Pyronia tithonus, Coenonympha pamphilus

     Mi a különbség?

×

M. jurtina ♂

M. jurtina ♂

M. jurtina ♀

A. arethusa ♂

A. arethusa ♀

P. tithonus ♂

P. tithonus ♀

L. maera ♂

L. maera ♀

L. megera ♂

L. megera ♀

L. petropolitana

  A M. jurtina hímjének a felszínén az elülső szárnyon minimális a narancssárga behintés (egy kevés a szemfolt körül mindig van), a nőstény esetén ez kiterjedtebb, elemekre tagolt, a hátulsó szárnyon csak halványan jelenhet meg és nem alkot foltsort vagy szalagot. Az A. arethusa esetén az elülső és a hátulsó szárnyra kiterjedő foltsor látható, ami a nőstényen szalaggá olvad össze. A L. maera és a L. petropolitana elülső szárnyának felszínén szintén narancssárga foltsor díszlik, utóbbi esetén a szárnytő felé több fekete harántvonal látható.
  A Lasiommata-fajok hátulsó szárnyának felszínén teljes értékű szemfoltok látszanak.
  Az A. arethusa elülső szárnyának felszínén a csúcstérben fehér pupilla nélküli, fekete szemfolt látható. A P. tithonus esetén ennek két fehér pupillája van.
  A hímek elülső szárnyának felszínén erősebb/halványabb illatfolt (androconium) látható.

M. jurtina ♂

M. jurtina ♀

H. lupina

H. lycaon

P. tithonus

C. pamphilus

  A hím M. jurtina hátulsó szárnyának fonákján fekete, pupilla nélküli szemfoltok vannak. Ezek hiányozhatnak, így nagyon hasonlít a H. lupina divéldányaira, ilyenkor a márványozottság jellegét kell figyelembe venni. A M. jurtina nőstényen mindig éles határú harántsáv látható, ez a mintázat a hímeken is megjelenhet, de általában halványabb. A nőstényen sosincs szemfolt a hátulsó szárnyon. A H. lupina hátulsó szárnyának fonákján erős márványozottság látszik és halvány, világosabb mintázat, a H. lycaon esetén mindkét bélyeg erősebben látszik.
  A H. lycaon elülső szárnyának fonákján a szemfolttól a szárnytő irányába egy egyenes, fekete vonal díszlik.
  A P. tithonus és a C. pamphilus hátulsó szárnyának fonákján több-kevesebb, apró, általában fekete keretű (ez hiányozhat is) szemfolt díszlik.
  A P. tithonus elülső szárnyának fonákján a csúcstéri szemfoltnak két fehér pupillája van.

L. megera

L. maera

L. petropolitana

  A L. megera hátulsó szárnyának fonákján a szegélyben egy barna-fekete-szürke hullámvonal fut végig, a L. maera és a L. petropolitana esetén ez szürke és kevésbé hullámos.
  A L. maera elülső szárnyának fonákján a sötét narancssárga behintés felhatol a szemfolt negyedéig/feléig.
  A L. maera elülső szárnyának fonákján a nyíllal jelölt két sötét vonal hamar összeér, egybeolvad, a L. petropolitana esetén ezek nem érnek össze.