A hím szárnyainak felszíne kissé szürkével fedett liláskék, keskeny fekete szegélye az elülső szárny csúcsterén a legszélesebb, rajzolata nincsen, a sejtvégi folt is hiányzik. A nőstény szárnyainak felszíne fémesen csillogó liláskék, a fekete szegély a felső és külső szegélyen is igen széles, ezért a kék szín mindkét szárnyon a tő- és a középtér egy részére korlátozódik. Mindkét ivar fonákja halványszürke, a szemfoltsor pettyei nagyok, élesek, a szegélyfoltsorból viszont csak a külső pontsor és a belső ívfoltok árnyéka maradt meg, a vörös szalag is hiányzik. A legnagyobb hazai boglárkalepkénk.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 250 000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.
Méret: 38-44 mm.
Repülési idő: május-július.
Általános elterjedés: pontomediterrán faj, elterjedésének északi határát hazánkban éri el.
Magyarországi elterjedés: egykor elterjedtebb volt (a budai Farkasvölgyben fedezték fel), jelenleg a Dél-Dunántúlon és a Balaton-felvidéken élnek populációi, néhány éve még Szentendre környékén is észlelték. Ritka.
A hernyó zöld, vöröses kávébarna, sötét hátvonallal, rövid, sötét oldalvonalkákkal és világos oldalszegéllyel.
Tápnövény(ek): pukkanó dudafürt (Colutea arborescens).
Hasonló faj(ok): Maculinea teleius, Maculinea arion, Maculinea nausithous, Maculinea alcon
Mi a különbség?
Megjegyzés: a boglárkalepkék határozása nehéz, de többségük azonosítható a fonák alapján, így annak fotózása vagy megfigyelése ajánlott a pontos határozás érdekében.
M. alcon ♂
M. teleius ♂
M. teleius ♂
M. arion
M. arion
M. arion
J. iolas ♂
M. nausithous ♂
M. teleius ♀
M. alcon ♀
M. alcon ♀
M. teleius ♀
M. nausithous ♀
J. iolas ♀
A hím M. alcon elülső szárnyának felszínén a sejtvégi fekete folt halványan látszik, illetve a fekete szárnyszegély jól látható. Egyes M. teleius hímek hasonlóak lehetnek, viszont ennél a fajnál erőteljesebb a fekete sejtvégi folt, illetve szélesebb a fekete szegély. A hím J. iolas felszínén nincsen mintázat, a fekete szegély nagyon keskeny.
A hím M. teleius elülső szárnyának felszínén nagyobb, elnyújtott fekete foltok látszanak, ezek a M. arion esetén jóval nagyobbak (kitöltik az érközöket), a M. nausithous hím esetén pedig kevéssé látszanak, elnyújtottak. A nőstény M. teleius esetén ezek szintén jól látszanak, de a sötét behintés (szegély) nagyon erős, beér a foltokig. A M. alcon nőstényeken a sötét behintés még erősebb, kiterjedtebb, viszont ezeken ha látszik kék behintés, akkor az erek nem feketék.
A M. alcon nőstények hátulsó szárnyán a fekete behintés vagy teljesen elfedi a kék színt vagy csak a tőtérben érzékelhető némi kék szín. A M. nausithous nőstény szárnyai teljesen barnák. A J. iolas nőstény elülső szárnyán széles a fekete szegély, az erek sötétek és nincsenek a Maculinea-fajokra jellemző foltok.
Egyes M. teleius nőstényeken a sötét behintés szintén lehet nagyon erős, ilyenkor a hátulsó szárnyakon látszanak fekete foltok. A nőstény J. iolas hátulsó szárnyának felszínén az anális térben néhány fekete pont látható.
M. alcon
M. teleius
M. nausithous
M. arion
M. arion
J. iolas
A M. alcon hátulsó szárnyának fonákján a szegélyfoltsort erősebb árnyékfoltsor kíséri. Ez a M. teleius esetén gyengébben látszik. A M. arion esetén itt dupla fekete foltsor látható, a J. iolasnál pedig mindössze egy-három tagja van (nőstényeken erősebb).
A M. arion és a J. iolas elülső szárnyának fonákján a foltsor elemei egyre nagyobbak a szegélytől nézve.
A M. alcon elülső szárnyának fonákján a szegélytől nézve a második és harmadik tagja a foltsornak kiugrik, nem követi az ívet, illetve minden folt ugyanakkora. A M. teleius esetén ezek egy finom ívet követnek, illetve egyre nagyobbak a szegélytől nézve.