Jodia croceago ([Denis & Schiffermüller], 1775)
élénksárga őszibagoly

Szinonímák: Hoporina croceago, Xanthia croceago

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

Az elülső szárny alapszíne narancssárga, rajzolati elemei halvány barnásszürkék. Az elülső szegély élen feltűnő fehér csíkocskák vannak. A körfolt és a vesefolt vékonyan körülrajzolt, az alapszínnel megegyező kitöltésű. A keresztvonalak halványak, kettősek, a példányok egyrészén (főként a nőstényeken) sötét pontsorral kísértek, az árnyékvonal rajzolati elemek legsötétebbike jellegzetesen hegyesszögben megtörik. A hullámvonal egyetlen vonallal kirajzolt, sötét, de nem erőteljes. A példányok egyrészén a külső keresztvonaltól kezdődően a hosszanti erek sötétebben fedettek. A rojttő sötét, a rojt szürkés árnyalatú narancssárga. A hátulsó szárny fényesfehér, a holdfolt és a keresztvonal halványan narancssárgával kirajzolt. A rojt tiszta fehér. A fonák fehéres, a szegélyterek halványszürkés behintésűek, a holdfolt és a külső keresztvonal árnyéka megfigyelhető.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 33-38 mm.

Repülési idő: egyes példányai szeptember-októberben megjelennek, a legtöbb azonban március elejétől május közepéig repül.

Általános elterjedés: az Atlasz-hegységtől Európán át a Közel-Keletig elterjedt faj.

Magyarországi elterjedés: középhegységeink karsztbokorerdeiből, meleg molyhos- és elegyes tölgyeseiből ismert.

Imágóként vagy bábként telel. Hernyója fakó sárgásszürke, vöröses behintéssel. Hátvonala vékony, halvány, a pontszemölcsök fehéresek; a negyedik szelvénytől kezdődően sötét, szöget bezáró vonalrajzolattal. A tizenegyedik szelvény duzzadt, a hátsó szelvényhatáron két nagy, fehér folttal. A légzőnyílások fehérek, barnán körülrajzoltak. A nyakpajzs barna, fehéren pontozott. Feje nagy, pirosasbarna, sok fehér és sárgásbarna pontocskával.

Tápnövény(ek): tölgy-fajok (Quercus spp.), juhar-fajok (Acer spp.).

Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.