Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Lycaena dispar rutilus (Werneburg, 1864)
nagy tűzlepke
Szinonímák: Lycaena dispar rutila, Polyommatus rutilus – nagy pompás tűzlepke, pompás nagy tűzlepke
A hím elülső szárnyán a sejtvégi folt éles, a sejt másik foltja igen apró, a nőstényén csak a belső foltsor látható, a szegélyfoltsort elnyomja a külső sötét szegély. A hím szárnyai felülről aranyló tűzvörösek, az elülső szárny szegélye keskeny, legszélesebb a csúcs körül, a hátulsó szárnyon az analis tér barna, a szegélyfoltsorból csak a külső fekete pontsor látható. A nőstény elülső szárnya tompább sárgásvörös, a sejt két foltja, a belső foltsor és a külső szegély széles fekete behintése erős. Hátulsó szárnya barnásfekete, a külső szegélyfoltsor vörös szalagja szembetűnő és élénk színezetű. Az elülső szárny erei feketék, a hátulsóéi vörösek. Mindkét ivar elülső szárnyának fonákja halvány sárgásvörös, a szegélyfoltsorból csak a belső ívfoltok látszanak; a hátulsóé hamvasszürke, a tő körül kékesszürke, a rajzolat élénk és teljes.
Változékonyság: az első nemzedék nagyobb, mint a többi, illetve előfordulhatnak halvány alapszínű példányok vagy akár teljesen fehérek is. A hazai populációk melegebb színükkel, hamvasabb szürkéjükkel és egyes rajzolati különbségek révén térnek el a Brit-szigetekről leírt (Haworth, 1802), mára kipusztult törzsalaktól és a hozzá legközelebb álló Lycaena dispar batavustól.
Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Natura 2000 faj, a Vörös Könyvben és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer programjában szereplő faj.
Méret: 26-42 mm.
Repülési idő: május-július, július-szeptember és lehet egy harmadik részleges nemzedéke is (szeptember-október).
Általános elterjedés: a Palearktikum nagyobb részében előfordul, de nagy területekről hiányzik, nyugat-európai populációi elszigeteltek.
Magyarországi elterjedés: nedvesebb réteken, csatornák, vizek mentén sokfelé előfordul, elég gyakori.
A hernyó zöld, sötét hátvonallal.
Tápnövény(ek): lórom-fajok (Rumex spp.).
Hasonló faj(ok): Lycaena virgaureae, Lycaena alciphron, Lycaena tityrus, Lycaena hippothoë, Lycaena phlaeas, Lycaena thersamon
Tűzlepkék
Megjegyzés: a tűzlepkék határozása nehéz változatosságuk miatt, de felszín és fonák alapján biztosan azonosíthatók, így azok fotózása vagy megfigyelése ajánlott a pontos határozás érdekében.
L. virgaureae ♂
L. dispar rutilus ♂
L. thersamon ♂
L. hippothoë ♀
L. alciphron ♀
L. alciphron ♂
L. dispar rutilus ♀
L. virgaureae ♀
L. thersamon ♀
L. hippothoë ♀
L. alciphron ♀
L. tityrus ♀
L. tityrus ♂
L. tityrus ♀
L. phlaeas
L. phlaeas
L. phlaeas
A hím L. dispar rutilus és L. hippothoë elülső szárnyának felszínén jól látható a sejtvégi folt. A hím L. thersamon és L. hippothoë hátulsó szárnyának felszínén erős sötét behintés látható, ami olykor szürkés-lilás pikkelyeket is tartalmaz.
A hím L. virgaureae és a nőstény L. dispar rutilus elülső szárnyának felszínén a fekete szegély széles. A nőstény L. virgaureae elülső szárnyának felszínén a szegélytérben egy nagy, elmosódott elemekből álló foltsor díszlik, a nőstény L. thersamon esetén ez kisebb és jól elkülönülő foltokból áll. A nőstény L. hippothoë elülső szárnyának felszínén a szegélytérben a narancssárga szalag többé-kevésbé látható, ez a L. alciphron nőstényén mindig hiányzik. A nőstény L. tityrus elülső szárnyának felszínén a szegélytérben a narancssárga szalag mindig jól látható, ez a hím esetén hiányzik vagy halványan látszik vagy néhány, redukálódott elemből áll.
A nőstény L. hippothoë és L. alciphron hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag szögletes elemekből áll, barna erek szabdalják fel. A nőstény L. tityrus esetén ez lekerekített foltok képezik, a hímnél pedig mindössze néhány, redukálódott elemből áll vagy hiányzik. A L. phlaeas hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag egy nagy folttá olvad össze, nem szabdalják fel barna erek.
A hím L. alciphron elülső szárnyának felszínén lilás-kékes behintés látható (ritka kivételektől eltekintve).
A hím L. virgaureae és a nőstény L. dispar rutilus elülső szárnyának felszínén a fekete szegély széles. A nőstény L. virgaureae elülső szárnyának felszínén a szegélytérben egy nagy, elmosódott elemekből álló foltsor díszlik, a nőstény L. thersamon esetén ez kisebb és jól elkülönülő foltokból áll. A nőstény L. hippothoë elülső szárnyának felszínén a szegélytérben a narancssárga szalag többé-kevésbé látható, ez a L. alciphron nőstényén mindig hiányzik. A nőstény L. tityrus elülső szárnyának felszínén a szegélytérben a narancssárga szalag mindig jól látható, ez a hím esetén hiányzik vagy halványan látszik vagy néhány, redukálódott elemből áll.
A nőstény L. hippothoë és L. alciphron hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag szögletes elemekből áll, barna erek szabdalják fel. A nőstény L. tityrus esetén ez lekerekített foltok képezik, a hímnél pedig mindössze néhány, redukálódott elemből áll vagy hiányzik. A L. phlaeas hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag egy nagy folttá olvad össze, nem szabdalják fel barna erek.
A hím L. alciphron elülső szárnyának felszínén lilás-kékes behintés látható (ritka kivételektől eltekintve).
L. dispar rutilus
L. thersamon
L. alciphron
L. hippothoë
L. tityrus
L. phlaeas
L. virgaureae
A L. dispar rutilus hátulsó szárnyának fonákján a nyíllal jelölt folt vékony, enyhén ívelt. Ez a többi fajnál nem jellemző vagy ha igen, akkor több elemből áll. A L. tityrus hátulsó szárnyának fonákján a középtéri foltcsoportnak van egy negyedik tagja is, a többi fajnál ez a csoport 1-3 foltból áll. Figyelem: olykor ez a 4. folt hiányzik, ilyenkor az elülső szárny foltsorát kell figyelni, ami erősen megtörik, nem alkot ívet!
A L. dispar rutilus hátulsó szárnyának fonákján a szegélytéri narancssárga szalag egységes, ez a L. thersamon esetén különálló, nagy foltokból áll, illetve egy valamivel világosabb narancssárga háttér díszítheti. A L. alciphron esetén ez a szalag jól elkülönülő elemekből áll, a L. hippothoënál pedig valamelyest összefolynak és redukáltak (nem érnek fel a felső szegélyig). A L. phlaeas hátulsó szárnyának fonákján a szegélytérben egy narancssárga, keskeny, fekete kísérő foltok nélküli sáv látható. A L. virgaureae hátulsó szárnyának fonákján jól látható fehér foltok díszlenek.
A L. thersamon elülső szárnyának fonákján a szegélytérben mindig két párhuzamos, fekete foltsor látható, valamint a harmadik foltsor az elülső szegéllyel párhuzamossá válik, legkisebb elemei nagyon közel vannak a szegélyhez.
A L. dispar rutilus hátulsó szárnyának fonákján a szegélytéri narancssárga szalag egységes, ez a L. thersamon esetén különálló, nagy foltokból áll, illetve egy valamivel világosabb narancssárga háttér díszítheti. A L. alciphron esetén ez a szalag jól elkülönülő elemekből áll, a L. hippothoënál pedig valamelyest összefolynak és redukáltak (nem érnek fel a felső szegélyig). A L. phlaeas hátulsó szárnyának fonákján a szegélytérben egy narancssárga, keskeny, fekete kísérő foltok nélküli sáv látható. A L. virgaureae hátulsó szárnyának fonákján jól látható fehér foltok díszlenek.
A L. thersamon elülső szárnyának fonákján a szegélytérben mindig két párhuzamos, fekete foltsor látható, valamint a harmadik foltsor az elülső szegéllyel párhuzamossá válik, legkisebb elemei nagyon közel vannak a szegélyhez.
