Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Maculinea teleius (Bergsträsser, 1779)
vérfű-hangyaboglárka
Szinonímák: Papilio teleius, Glaucopsyche teleius, Phengaris teleius – kispettyes hangyaboglárka
Elülső szárnyának fonákján a szemfoltsor majdnem egyenes és meredek lefutású, illetve csak igen finoman ívelt. A hím elülső szárnyának felszíne kék, a szegélyek fekete behintése széles, az erek is feketék, s míg a középtér kék színébe is sok fekete pikkely elegyedik; a sejtvégi folt és a belső foltsor majdnem mindig erős és megvan, a hátulsó szárnyon azonban kisebb pettyekből áll, sőt gyakran hiányzik. A nőstény elülső szárnya barnásfekete, kék behintése csupán a sejtben és a ráncban látható, ám gyakran teljesen hiányzik. A fonák a világos ezüstszürkétől a sárgásfehérig (hímek) és a világos kávébarnától a sötét csokoládébarnáig (nőstények) terjedhet. A szemfoltsor fekete, élénk és határozott lefutású, a szegélyfoltsort főként a belső ívfoltok és a külső árnyékuk jelzi.
Változékonyság: a nőstény felszíni kék behintésének mérete és intenzitása változhat, illetve a fonák színárnyalatai változhatnak.
Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Natura 2000 faj, a Vörös Könyvben és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer programjában szereplő, illetve a Berni Egyezmény hatálya alá tartozó faj.
Méret: 23-34 mm.
Repülési idő: július-szeptember eleje.
Általános elterjedés: palearktikus faj.
Magyarországi elterjedés: a Dunántúlon, az Északi-középhegység hegylábi területein, a Zempléni-hegységben, az Alföld északkeleti részén, valamint a Kiskunságban, Tápióságban él, de az Alföld déli részén is vannak szórványpopulációi. Egyes élőhelyein gyakori.
A hernyó bíborbarna, halvány, pöttyözött vonallal a hátán.
Tápnövény(ek): őszi vérfű (Sanguisorba officinalis).
Hasonló faj(ok): Maculinea arion, Maculinea nausithous, Jolana iolas, Maculinea alcon
Maculinea-fajok és a Jolana iolas
Megjegyzés: a boglárkalepkék határozása nehéz, de többségük azonosítható a fonák alapján, így annak fotózása vagy megfigyelése ajánlott a pontos határozás érdekében.
M. alcon ♂
M. teleius ♂
M. teleius ♂
M. arion
M. arion
M. arion
J. iolas ♂
M. nausithous ♂
M. teleius ♀
M. alcon ♀
M. alcon ♀
M. teleius ♀
M. nausithous ♀
J. iolas ♀
A hím M. alcon elülső szárnyának felszínén a sejtvégi fekete folt halványan látszik, illetve a fekete szárnyszegély jól látható. Egyes M. teleius hímek hasonlóak lehetnek, viszont ennél a fajnál erőteljesebb a fekete sejtvégi folt, illetve szélesebb a fekete szegély. A hím J. iolas felszínén nincsen mintázat, a fekete szegély nagyon keskeny.
A hím M. teleius elülső szárnyának felszínén nagyobb, elnyújtott fekete foltok látszanak, ezek a M. arion esetén jóval nagyobbak (kitöltik az érközöket), a M. nausithous hím esetén pedig kevéssé látszanak, elnyújtottak. A nőstény M. teleius esetén ezek szintén jól látszanak, de a sötét behintés (szegély) nagyon erős, beér a foltokig. A M. alcon nőstényeken a sötét behintés még erősebb, kiterjedtebb, viszont ezeken ha látszik kék behintés, akkor az erek nem feketék.
A M. alcon nőstények hátulsó szárnyán a fekete behintés vagy teljesen elfedi a kék színt vagy csak a tőtérben érzékelhető némi kék szín. A M. nausithous nőstény szárnyai teljesen barnák. A J. iolas nőstény elülső szárnyán széles a fekete szegély, az erek sötétek és nincsenek a Maculinea-fajokra jellemző foltok.
Egyes M. teleius nőstényeken a sötét behintés szintén lehet nagyon erős, ilyenkor a hátulsó szárnyakon látszanak fekete foltok. A nőstény J. iolas hátulsó szárnyának felszínén az anális térben néhány fekete pont látható.
A hím M. teleius elülső szárnyának felszínén nagyobb, elnyújtott fekete foltok látszanak, ezek a M. arion esetén jóval nagyobbak (kitöltik az érközöket), a M. nausithous hím esetén pedig kevéssé látszanak, elnyújtottak. A nőstény M. teleius esetén ezek szintén jól látszanak, de a sötét behintés (szegély) nagyon erős, beér a foltokig. A M. alcon nőstényeken a sötét behintés még erősebb, kiterjedtebb, viszont ezeken ha látszik kék behintés, akkor az erek nem feketék.
A M. alcon nőstények hátulsó szárnyán a fekete behintés vagy teljesen elfedi a kék színt vagy csak a tőtérben érzékelhető némi kék szín. A M. nausithous nőstény szárnyai teljesen barnák. A J. iolas nőstény elülső szárnyán széles a fekete szegély, az erek sötétek és nincsenek a Maculinea-fajokra jellemző foltok.
Egyes M. teleius nőstényeken a sötét behintés szintén lehet nagyon erős, ilyenkor a hátulsó szárnyakon látszanak fekete foltok. A nőstény J. iolas hátulsó szárnyának felszínén az anális térben néhány fekete pont látható.
M. alcon
M. teleius
M. nausithous
M. arion
M. arion
J. iolas
A M. alcon hátulsó szárnyának fonákján a szegélyfoltsort erősebb árnyékfoltsor kíséri. Ez a M. teleius esetén gyengébben látszik. A M. arion esetén itt dupla fekete foltsor látható, a J. iolasnál pedig mindössze egy-három tagja van (nőstényeken erősebb).
A M. arion és a J. iolas elülső szárnyának fonákján a foltsor elemei egyre nagyobbak a szegélytől nézve.
A M. alcon elülső szárnyának fonákján a szegélytől nézve a második és harmadik tagja a foltsornak kiugrik, nem követi az ívet, illetve minden folt ugyanakkora. A M. teleius esetén ezek egy finom ívet követnek, illetve egyre nagyobbak a szegélytől nézve.
A M. arion és a J. iolas elülső szárnyának fonákján a foltsor elemei egyre nagyobbak a szegélytől nézve.
A M. alcon elülső szárnyának fonákján a szegélytől nézve a második és harmadik tagja a foltsornak kiugrik, nem követi az ívet, illetve minden folt ugyanakkora. A M. teleius esetén ezek egy finom ívet követnek, illetve egyre nagyobbak a szegélytől nézve.
