Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Meganephria bimaculosa (Linnaeus, 1767)
kétfoltos szilbagoly
Szinoníma: Miselia bimaculosa
Az ajaktapogató rövid, előreálló, oldala világos, csúcsa sötét. A hím csápja fogazott, a nőstényé finoman pillás. A csáptövi pamacs felálló. A fej- és a torszőrzet, szürke, feketésvégű szőrökkel kevert. A gallér felső harmadán vékony, fekete csíkkal. Az előtöri pamacs széles, lapos, kétcsúcsú. Az elülső szárny széles, külső szegélye ívelt. Alapszíne szürke, változó erősségű barnásszürke behitéssel. A foltok igen nagyok, a körfolt részben, a vesefolt teljesen körülrajzolt. A körfolt hosszú, lapított, a csapfolt széles alapú; a körfolt szélét a vesefolt aljával fekete csík köti össze. A keresztvonalak kettősek, világos közepűek. A középtér erősen beszűkülő, külső széle a foltok mentén sötét behintésű. A hullámvonal vékony, nagyon halvány; a külső szöglet barnás behintésű. A hátulsó szárny szürkésbarna, az erek sötétebben fedettek, a sarokfolt és a holdfolt nagy, éles kontúrnélküli. A keresztvonal halványan kirajzolódik, a rojttő sötét, rojt barnásszürke. A fonák barnás árnyalatú, fehéresszürke. A vese-, a hold- és a sarokfolt, továbbá a külső keresztvonal árnyéka markánsan kirajzolódik.
Változékonyság: mintázata erősen változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 48-52 mm.
Repülési idő: szeptember-október.
Általános elterjedés: Közép- és Dél-Európában él.
Magyarországi elterjedés: sokfelé előfordul.
Peteként telel. A hernyó barnásszürke, az elülső négy szelvény mindig sötétebb. Hátvonala az alapszínnél világosabb, oldalvonala sötét, alulról világossal kísért, erősen hullámos. Feltűnő a 11. szelvény két hegyes, farkocskaszerű kinövése. Feje világosszürke, barna keretű kháromszöggel.
Tápnövény(ek): szil-fajok (Ulmus spp.), tölgy-fajok (Quercus spp.), csonthéjas magvú gyümölcsfák (Prunus spp.).
Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.