Meganola strigula ([Denis & Schiffermüller], 1775)
hamvas pamacsosszövő

Szinonímák: Noctua strigula, Pyralis strigularis, Nola monachalis, Nola lineolalis

Nolidae – Pamacsosszövők családja   

A szárny erősen mozaikos, elsősorban a középtérben látható világosabb-sötétebb foltozottság; a középtér belső feketés foltja nem alkot zárt egységet, nem csatlakozik szorosan a sötétebb tőtérhez. Feje és tora fehéresszürke, gyakran némi sárgás árnyalattal, a galléron sötétebb vonallal. A potroh szürke, sötétebb gyűrűzöttség is megfigyelhető rajta. Elülső szárnya keskenyebb, nyújtottabb és hegyesebb, alapszíne fehéresszürke. A tőtér kevésbé sötét, a belső keresztvonal szaggatott, hullámos, erősebb világos szegélyvonallal, a sejtvégi folt fehéres, csaknem mindig jól látható. A feketés pamacsok külső oldala gyakran sárgás fényű. A hullámvonal és a szegélytér sötétebb foltozása jól kirajzolódik. Hátsó szárnya sötétszürke, a tőtér világosabb, a holdfolt a fonákról erősen átüt, a rojt sötétszürke. Fonákja is sötétszürke, a hátsó szárny erősebb behintéssel, a holdfolt erős.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 14-20 mm.

Repülési idő: április-június, július-augusztus.

Általános elterjedés: egész Európában elterjedt faj.

Magyarországi elterjedés: mindenütt előfordul.

Hernyója vöröses okkersárga. Széles sárgásbarnán szegélyezett hátvonala van, a 7. szelvényen fekete foltot visel. Feje sötétharna, rajta sárga háromszög van. A hernyó testét hosszú, sárga szőrzet borítja. Áttelelés után júniusig táplálkozik. Szövedéke pergamenszerű, színe barnásszürke, csónak alakú. A szövedék építéséhez felhasznál kéregrostokat is. Bábja sötétbarna, nem fényes. Szárnyhüvely-tokja hosszú, vörösesbarna.

Tápnövény(ek): bükk-fajok (Fagus spp.), tölgy-fajok (Quercus spp.), hárs-fajok (Tilia spp.), csonthéjas magvú gyümölcsök (Prunus spp.).

Hasonló faj(ok): Meganola kolbi, Nola cicatricalis, Nola confusalis