Hátulsó szárnyán a gyöngyfoltsor sávjában fekete pontok foglalnak helyet. Ez a jellegzetesség az összes rokon fajtól elkülöníti. Alapszíne változó vöröses- vagy sárgásbarna (hím), vagy fakó sárgásvörös, sárga (nőstény). A fekete foltsorok összefüggőek, az erek feketék, mintázata tehát teljesen hálózatos. Hátulsó szárnyának fonákján a gyöngyfoltsor piros szalagját keretező fekete ívek mindkét oldalon mélyek, összefüggő csipkés vonallá folytak össze; a gyöngyfoltokat itt is éles fekete pontok képviselik.
Változékonyság: a felszín színének árnyalata változó.
Védettség: nem védett.
Méret: 38-42 mm.
Repülési idő: április vége-június. Időnként megjelennek kései példányok.
Általános elterjedés: az Északi-tenger partvidékétől a Földközi-tenger partjáig és Spanyolországtól az Altaj hegységig elterjedt faj.
Magyarországi elterjedés: főként hegy- és dombvidékeinken fordul elő, de síkvidékeinken is helyenként gyakori lehet.
A hernyó fekete, kékesfehér szemölcsökkel, fekete áltüskékkel, feje és haslábai vörösek.
Tápnövény(ek): veronika-fajok (Veronica spp.), útifű-fajok (Plantago spp.), ibolya-fajok (Viola spp.), hölgymál-fajok (Hieracium spp.).
Hasonló faj(ok): Euphydryas aurinia, Euphydryas maturna, Melitaea athalia, Melitaea aurelia, Melitaea britomartis, Melitaea diamina, Melitaea phoebe, Melitaea ornata, Melitaea trivia, Melitaea didyma, Hamearis lucina
Mi a különbség?
Megjegyzés: a tarkalepkék határozása nagy gyakorlatot igényel mind változatosságuk, mind határozóbélyegeik nehézsége miatt. A M. athalia, M. aurelia, M. britomartis fajhármas bélyegei bizonytalanok mind a felszínen, mind a fonákon, így biztosabb határozásukhoz készítsünk fényképet a felszínről és a fonákról is és kérjük ki szakember véleményét.
E. aurinia
E. aurinia
M. cinxia
E. maturna
E. maturna
E. maturna
Az E. aurinia és a M. cinxia hátulsó szárnyainak felszínén fekete pontsor látható.
Az E. maturna felszínén a fekete behintés kiterjedt.
Az E. maturna elülső szárnyának felszínén sok fehér folt jelenhet meg.
Az E. aurinia elülső szárnyának felszínén a nyíllal jelölt foltsor nagy, szögletes foltokból áll (szinte összeolvad), míg a M. cinxia esetén ez kisebb, kerekded foltokból áll.
E. maturna
E. aurinia
M. cinxia
Az E. aurinia és a M. cinxia hátulsó szárnyainak fonákján fekete pontsor látható. Az E. aurinia esetén ezek sárga alapon ülnek és narancssárgával keretezettek, a M. cinxia esetén narancssárga alapon ülnek és sárgával keretezettek.
M. athalia
M. aurelia
M. britomartis
M. diamina
M. phoebe
M. phoebe
M. ornata
H. lucina
H. lucina
A M. diamina, M. phoebe és M. ornata belső szögleténél a szárnyél sarokszerű, a többi fajnál inkább lekerekített.
A M. athalia felszínén nagyon sok a narancssárga mintázati elem, a M. aurelia esetén ez kevesebb, a M. britomartisnál még kevesebb, illetve ennek a fajnak az elülső szárnya keskenyebb. A M. diamina felszínén a legtöbb a sötét behintés, hátulsó szárnyain minimális a sárga/narancssárga elemek száma.
A M. phoebe és a M. ornata elülső szárnyainak felszínén az egyik szegélyfolt látványosan nagyobb a többinél. A hátulsó szárnyon a nyílall jelölt foltsor színe a M. phoebe esetén jól láthatóan elüt a többi mintázati elem színétől, ez a M. ornata esetén olyan színű, mint a többi elem vagy nagyon minimálisan üt el.
A H. lucina elülső szárnyának felszínén az elülső szegélynél fehér foltok díszlenek, hátulsó szárnyának szegélyében egy szemfoltsor látható.
A M. phoebe csápbunkója nyújtott, fokozatosan szélesedik, a M. ornata csápbukója oválisabb, a tövénél megtörik.
M. trivia
M. trivia
M. trivia
M. didyma
M. didyma
M. didyma
A M. trivia felszínének alapszíne sárgásabb narancssárga, a M. didyma alapszíne narancspiros.
Egyes M. didyma nőstények esetén a felszín alapszíne sárgásabb, de ilyenkor az elülső és a hátulsó szárny színezete eltérő.
M. athalia
M. aurelia
M. britomartis
M. diamina
M. phoebe
M. ornata
H. lucina
M. didyma
M. trivia
A M. athalia hátulsó szárnyának fonákján az anális szeglet nem osztott, egyszínű, ez a M. aurelia esetén szintén egyszínű, de lehet osztott, ilyenkor a fekete vonal párhuzamos a szegéllyel. A M. britomartisnál osztott, a két oldal nem azonos színű és a fekete vonal nem párhuzamos a szegéllyel. A M. diamina esetén ezt egy keskeny narancssárga sáv határolja a szegélynél. A H. lucina hátulsó szárnyának fonákján a sötét alpszíntől jól elkülönülő fehér foltok díszlenek.
A M. athalia hátulsó szárnyának fonákján a külső szegély egyszínű a sapkafoltokkal, a M. aurelia, M. britomartis és M. diamina esetén ez narancssárga, elüt a sapkafoltok színétől. A M. didyma hátulsó szárnyának fonákján a fekete ívek laposabbak és vastagabbak, a M. trivia esetén ezek erősebben íveltek és vékonyabbak.
A M. diamina hátulsó szárnyának fonákján a sapkafoltok csúcsain egy-egy fekete folt látható. A M. phoebe és a M. ornata esetén ezek jól elkülönülő narancssárga foltok.
A M. phoebe hátulsó szárnyának fonákján a holdfoltok hullámszerűek és az erekig elérnek, a M. ornata esetén ezek inkább háromszögletűek és nem érnek el az erekig.