Elülső szárnyán a külső fekete szegélyt csak helyenként kötik össze az érközökben kicsúcsosodó ivek a belső fekete foltsorral, vagy egyáltalán nem; ez utóbbi jórészt elszigetelt pettyekből áll, és kapcsolat legfeljebb csak a cu erek végződésénél jön közöttük létre. Alapszíne élénk tűzvörös, a foltok koromfeketék, alakjuk változatos, nem szabályos idomok, a legnagyobbak a kacskaringós középső sor foltjai. Hátulsó szárnyának foltsorai egyenletesebb lefutásúak, a tőteret változatos kiterjedésű fekete behintés vagy foltok tarkítják. Hátulsó szárnyának fonákja krémszínű, sárgásfehér, esetleg finom zöldes behintésű. A tőtéren kanyargós, elágazó, a középtéren lapos hullámot vető vörös sáv húzódik végig, amelyeket az egyes érközökben apró, egyenes vagy ívelt fekete vonalak határolnak, de ezek úgyszólván soha nem érnek össze. A kapilláris csík helyén az érközökben fekete pontok, az erek végén a rojtban apró, fekete vonalkák láthatók. Potroha finoman gyűrűs.

Változékonyság: nagyon változatos mind színezetében, mind fekete mintázatainak formájában és kiterjedtségében.

Védettség: nem védett.

Méret: 34-36 mm.

Repülési idő: egy vagy két nemzedéke májustól augusztusig repül, ha van első nemzedéke, akkor az ritkább és nem mindenhol figyelhető meg. Szeptemberben is lehet egy részleges nemzedéke.

Általános elterjedés: az egész nyugati Palearktikumban elterjedt faj.

Magyarországi elterjedés: főként domb- és hegyvidékeinken sokfelé megtalálható, helyenként gyakori is lehet.

A hernyó fehér, feje barna, teste kékkel vagy sárgával pontozott, oldalain barna vonalkákkal, áltüskéi barnák.

Tápnövény(ek): ökörfarkkóró-fajok (Verbascum spp.), veronika-fajok (Veronica spp.), útifű-fajok (Plantago spp.), macskagyökér-fajok (Valeriana spp.), gyújtoványfű-fajok (Linaria spp.), rekettye-fajok (Genista spp.).

Hasonló faj(ok): Euphydryas aurinia, Euphydryas maturna, Melitaea athalia, Melitaea aurelia, Melitaea britomartis, Melitaea diamina, Melitaea cinxia, Melitaea phoebe, Melitaea ornata, Melitaea trivia, Hamearis lucina

     Mi a különbség?

Tarkalepkék (és a kockáslepke)

×

Megjegyzés: a tarkalepkék határozása nagy gyakorlatot igényel mind változatosságuk, mind határozóbélyegeik nehézsége miatt. A M. athalia, M. aurelia, M. britomartis fajhármas bélyegei bizonytalanok mind a felszínen, mind a fonákon, így biztosabb határozásukhoz készítsünk fényképet a felszínről és a fonákról is és kérjük ki szakember véleményét.

E. aurinia

E. aurinia

M. cinxia

E. maturna

E. maturna

E. maturna

  Az E. aurinia és a M. cinxia hátulsó szárnyainak felszínén fekete pontsor látható.
  Az E. maturna felszínén a fekete behintés kiterjedt.
  Az E. maturna elülső szárnyának felszínén sok fehér folt jelenhet meg.
  Az E. aurinia elülső szárnyának felszínén a nyíllal jelölt foltsor nagy, szögletes foltokból áll (szinte összeolvad), míg a M. cinxia esetén ez kisebb, kerekded foltokból áll.

E. maturna

E. aurinia

M. cinxia

  Az E. aurinia és a M. cinxia hátulsó szárnyainak fonákján fekete pontsor látható. Az E. aurinia esetén ezek sárga alapon ülnek és narancssárgával keretezettek, a M. cinxia esetén narancssárga alapon ülnek és sárgával keretezettek.

M. athalia

M. aurelia

M. britomartis

M. diamina

M. phoebe

M. phoebe

M. ornata

H. lucina

H. lucina

  A M. diamina, M. phoebe és M. ornata belső szögleténél a szárnyél sarokszerű, a többi fajnál inkább lekerekített.
  A M. athalia felszínén nagyon sok a narancssárga mintázati elem, a M. aurelia esetén ez kevesebb, a M. britomartisnál még kevesebb, illetve ennek a fajnak az elülső szárnya keskenyebb. A M. diamina felszínén a legtöbb a sötét behintés, hátulsó szárnyain minimális a sárga/narancssárga elemek száma.
  A M. phoebe és a M. ornata elülső szárnyainak felszínén az egyik szegélyfolt látványosan nagyobb a többinél. A hátulsó szárnyon a nyílall jelölt foltsor színe a M. phoebe esetén jól láthatóan elüt a többi mintázati elem színétől, ez a M. ornata esetén olyan színű, mint a többi elem vagy nagyon minimálisan üt el.
  A H. lucina elülső szárnyának felszínén az elülső szegélynél fehér foltok díszlenek, hátulsó szárnyának szegélyében egy szemfoltsor látható.
  A M. phoebe csápbunkója nyújtott, fokozatosan szélesedik, a M. ornata csápbukója oválisabb, a tövénél megtörik.

M. trivia

M. trivia

M. trivia

M. didyma

M. didyma

M. didyma

  A M. trivia felszínének alapszíne sárgásabb narancssárga, a M. didyma alapszíne narancspiros.
  Egyes M. didyma nőstények esetén a felszín alapszíne sárgásabb, de ilyenkor az elülső és a hátulsó szárny színezete eltérő.

M. athalia

M. aurelia

M. britomartis

M. diamina

M. phoebe

M. ornata

H. lucina

M. didyma

M. trivia

  A M. athalia hátulsó szárnyának fonákján az anális szeglet nem osztott, egyszínű, ez a M. aurelia esetén szintén egyszínű, de lehet osztott, ilyenkor a fekete vonal párhuzamos a szegéllyel. A M. britomartisnál osztott, a két oldal nem azonos színű és a fekete vonal nem párhuzamos a szegéllyel. A M. diamina esetén ezt egy keskeny narancssárga sáv határolja a szegélynél. A H. lucina hátulsó szárnyának fonákján a sötét alpszíntől jól elkülönülő fehér foltok díszlenek.
  A M. athalia hátulsó szárnyának fonákján a külső szegély egyszínű a sapkafoltokkal, a M. aurelia, M. britomartis és M. diamina esetén ez narancssárga, elüt a sapkafoltok színétől. A M. didyma hátulsó szárnyának fonákján a fekete ívek laposabbak és vastagabbak, a M. trivia esetén ezek erősebben íveltek és vékonyabbak.
  A M. diamina hátulsó szárnyának fonákján a sapkafoltok csúcsain egy-egy fekete folt látható. A M. phoebe és a M. ornata esetén ezek jól elkülönülő narancssárga foltok.
  A M. phoebe hátulsó szárnyának fonákján a holdfoltok hullámszerűek és az erekig elérnek, a M. ornata esetén ezek inkább háromszögletűek és nem érnek el az erekig.