Hátulsó szárnyán a gyöngyfoltsor sávjában nincsenek fekete pettyek, csak a legritkább esetben fordul elő benne egy-két pontszerű árnyék. Alapszíne sárgásvörös vagy gesztenyebarna, a fekete rajzolat éles, terjedelmes, sőt gyakran a háttérbe szorítja az alapszínt, amely ilyen esetekben világos foltokká zsugorodik össze. Igen jellemző a fajra az elülső szárnyon az m3-cu1 ér közében a külső szegély világos foltsorában fellépő és mélyen a tő felé kiugró háromszögletes vagy ívelt sapkafolt, amely ugyanilyen erőteljesen látható a fonákon is. A világos foltsorok színe többnyire eléggé egyöntetű, világos vörhenyesbarna, de lehetnek tarka példányok is, amelyekben a foltok egy része világos sárgásvörös. A fonák is élesen rajzolt, a gyöngyfoltsor mindkét oldalról igen mély és rendszerint sötét, fekete ívek határolják, amelyek mindenkor összeköttetésben állnak egymással; a gyöngyöket sötétvörös, de elmosódott foltocskák képviselik a világospiros szalagban. A kapilláris csík olykor elég fejlett.
Változékonyság: mind színezetében, mind fekete mintázatainak kiterjedtségében változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 36-46 mm.
Repülési idő: két nemzedéke áprilistól júniusig és július-augusztusban repül, de ősszel lehet egy részleges nemzedéke.
Általános elterjedés: Közép- és Dél-Európától, illetve Észak-Afrikától az egész Ázsián át Japánig elterjedt faj.
Magyarországi elterjedés: mindenütt előfordul.
A hernyó feketésszürke, sárgásfehér foltokkal, sárgásfehér oldalsávval, fekete fejjel, rövid vörösesbarna áltüskékkel.
Tápnövény(ek): imola-fajok (Centaurea spp.), útifű-fajok (Plantago spp.), aszat-fajok (Cirsium spp.).
Hasonló faj(ok): Euphydryas aurinia, Euphydryas maturna, Melitaea athalia, Melitaea aurelia, Melitaea britomartis, Melitaea diamina, Melitaea cinxia, Melitaea ornata, Melitaea trivia, Melitaea didyma, Hamearis lucina
Mi a különbség?
Megjegyzés: a tarkalepkék határozása nagy gyakorlatot igényel mind változatosságuk, mind határozóbélyegeik nehézsége miatt. A M. athalia, M. aurelia, M. britomartis fajhármas bélyegei bizonytalanok mind a felszínen, mind a fonákon, így biztosabb határozásukhoz készítsünk fényképet a felszínről és a fonákról is és kérjük ki szakember véleményét.
E. aurinia
E. aurinia
M. cinxia
E. maturna
E. maturna
E. maturna
Az E. aurinia és a M. cinxia hátulsó szárnyainak felszínén fekete pontsor látható.
Az E. maturna felszínén a fekete behintés kiterjedt.
Az E. maturna elülső szárnyának felszínén sok fehér folt jelenhet meg.
Az E. aurinia elülső szárnyának felszínén a nyíllal jelölt foltsor nagy, szögletes foltokból áll (szinte összeolvad), míg a M. cinxia esetén ez kisebb, kerekded foltokból áll.
E. maturna
E. aurinia
M. cinxia
Az E. aurinia és a M. cinxia hátulsó szárnyainak fonákján fekete pontsor látható. Az E. aurinia esetén ezek sárga alapon ülnek és narancssárgával keretezettek, a M. cinxia esetén narancssárga alapon ülnek és sárgával keretezettek.
M. athalia
M. aurelia
M. britomartis
M. diamina
M. phoebe
M. phoebe
M. ornata
H. lucina
H. lucina
A M. diamina, M. phoebe és M. ornata belső szögleténél a szárnyél sarokszerű, a többi fajnál inkább lekerekített.
A M. athalia felszínén nagyon sok a narancssárga mintázati elem, a M. aurelia esetén ez kevesebb, a M. britomartisnál még kevesebb, illetve ennek a fajnak az elülső szárnya keskenyebb. A M. diamina felszínén a legtöbb a sötét behintés, hátulsó szárnyain minimális a sárga/narancssárga elemek száma.
A M. phoebe és a M. ornata elülső szárnyainak felszínén az egyik szegélyfolt látványosan nagyobb a többinél. A hátulsó szárnyon a nyílall jelölt foltsor színe a M. phoebe esetén jól láthatóan elüt a többi mintázati elem színétől, ez a M. ornata esetén olyan színű, mint a többi elem vagy nagyon minimálisan üt el.
A H. lucina elülső szárnyának felszínén az elülső szegélynél fehér foltok díszlenek, hátulsó szárnyának szegélyében egy szemfoltsor látható.
A M. phoebe csápbunkója nyújtott, fokozatosan szélesedik, a M. ornata csápbukója oválisabb, a tövénél megtörik.
M. trivia
M. trivia
M. trivia
M. didyma
M. didyma
M. didyma
A M. trivia felszínének alapszíne sárgásabb narancssárga, a M. didyma alapszíne narancspiros.
Egyes M. didyma nőstények esetén a felszín alapszíne sárgásabb, de ilyenkor az elülső és a hátulsó szárny színezete eltérő.
M. athalia
M. aurelia
M. britomartis
M. diamina
M. phoebe
M. ornata
H. lucina
M. didyma
M. trivia
A M. athalia hátulsó szárnyának fonákján az anális szeglet nem osztott, egyszínű, ez a M. aurelia esetén szintén egyszínű, de lehet osztott, ilyenkor a fekete vonal párhuzamos a szegéllyel. A M. britomartisnál osztott, a két oldal nem azonos színű és a fekete vonal nem párhuzamos a szegéllyel. A M. diamina esetén ezt egy keskeny narancssárga sáv határolja a szegélynél. A H. lucina hátulsó szárnyának fonákján a sötét alpszíntől jól elkülönülő fehér foltok díszlenek.
A M. athalia hátulsó szárnyának fonákján a külső szegély egyszínű a sapkafoltokkal, a M. aurelia, M. britomartis és M. diamina esetén ez narancssárga, elüt a sapkafoltok színétől. A M. didyma hátulsó szárnyának fonákján a fekete ívek laposabbak és vastagabbak, a M. trivia esetén ezek erősebben íveltek és vékonyabbak.
A M. diamina hátulsó szárnyának fonákján a sapkafoltok csúcsain egy-egy fekete folt látható. A M. phoebe és a M. ornata esetén ezek jól elkülönülő narancssárga foltok.
A M. phoebe hátulsó szárnyának fonákján a holdfoltok hullámszerűek és az erekig elérnek, a M. ornata esetén ezek inkább háromszögletűek és nem érnek el az erekig.