Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Mesogona oxalina (Hübner, 1803)
hegyesszárnyú madársóskabagoly
Az elülső szárny csúcsa hegyes, külső szegélye enyhén sarlós; mindkét keresztvonal végig egyenes; a hátulsó szárny szürkésbarna. Tora erőteljes, a torszőrzet egyöntetű, az elülső szárny alapszínével megegyező, szürkés árnyalatú sötétbarna. A keresztvonalak kettősek, a hullámvonal foltokra szakadozott. A csapfolt mindig hiányzik, a kör- és a vesefolt halvány világos vonallal kö-rülrajzolt, az alapszínnél valamivel sötétebb kitöltéssel. A rojttő világos, a rojt egyöntetű. A rojttő belső oldalán gyenge fekete pontsor húzódik. A hátulsó szárnyon a holdfolt gyengén, a keresztvonal jól megfigyelhető. A fonákon a mintázati elemek árnyéka gyengén, a keresztvonal árnyéka jól látható.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 34-39 mm.
Repülési idő: szeptember-október.
Általános elterjedés: Európától Közép-Ázsiáig elterjedt faj.
Magyarországi elterjedés: többfelé előfordul. Elsősorban mocsár- és láperdőkben, galériaerdőkben él, lokális.
Hernyója világosbarna, halvány hátvonallal, a háton elszórt fehér pontokkal. Az oldalvonala keskeny, feketés, élesen elválasztja a hát világosbarnáját a hasoldal sárgásfehér színétől. A légzőnyílások feketék. Nyakpajzsa fekete, három világos csíkkal. Feje barna. Peteként telel.
Tápnövény(ek): tölgy-fajok (Quercus spp.), csonthéjas magvú gyümölcsfák (Prunus spp.), nyár-fajok (Populus spp.), fűz-fajok (Salix spp.).
Hasonló faj(ok): Mesogona acetosellae