Panchrysia deaurata (Hübner, 1803)
pompás aranybagoly

Szinonímák: Panchrysia aurea – borkóró-aranybagoly, aranybagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

Elülső szárnyának széles középtere világos, tompa aranyszínű, némi vörösessárga behintéssel. A tő- és a szegélytér világos szürkésbarna, rajzolata barna: a belső keresztvonal kettős, derékszögben megtört, ezért a tőtér hegyesen kiszögellik, az árnyékvonal finom, a külső keresztvonal igen hosszú, kettős, a szárny csúcsáig ugrik előre, onnan hegyesszögben megtörve és széles ívben meggörbülve a külső szöglet mögött végződik, itt ólomszürke, kívülről a hullámvonal finoman ívelő sötét árnyéka kíséri. A szegélytér közepén két fekete pont látható, a kettős körfolt és az elmosódott vesefolt sötét kerete alig észlelhető, ez utóbbi terjedelmes barna árnyékban helyezkedik el. A tővonal homályos, a rojt szürkésbarna. Hátulsó szárnya csillogó világos sárgásbarna, a szegély felé sötétebb. Fonákja világos sárgásbarna, a keresztvonalak szürkéssárgák, homályosak.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.

Méret: 32-40 mm.

Repülési idő: június-július.

Általános elterjedés: Közép-Európától az Amur vidékéig él.

Magyarországi elterjedés: nagyon megritkult, jelenleg csak az Aggteleki-karsztról és a Szársomlyóról ismert. A Gödöllői-dombságban is előfordulhat.

A hernyó fűzöld, a torszelvényeken öt fehér vonal, a potrohszelvényeken fehérrel keretezett sötétzöld félholdak láthatók, a 11. testszelvényen gúla alakú kiemelkedés van. Oldalvonala sötétzöld, kétoldalt fehér szegéllyel. Légzőnyílásai fehérek, hasoldala és lábai zöldek, feje zöld, ritkás fekete szörözettel. Selymes, fehér szövedékben alakul át sötét hátú fehéressárga vagy zöldes bábbá.

Tápnövény(ek): borkóró-fajok (Thalictrum spp.).

Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.