Pieris bryoniae (Hübner, [1806])
hegyi fehérlepke

Szinonímák: Papilio bryoniae, Pieris bryoniae marani

Pieridae – Fehérlepkék családja   

Az elülső szárny csúcsa többé-kevésbé hegyes (a felső szegély a csúcs felé ellaposodik). Az elülső szárny szegélyén az erek végződésén elhelyezkedő fekete, háromszögletes foltok közül az m2 éren látható folt nagy, az m3 végén lévő is rendszerint megvan, a cu1 végén álló csak ritkán, míg a cu2 éren legfeljebb csak vonalka vagy pont észlelhető. A hátulsó szárnyon az erek vége rendszerint fekete, a tőtér a felső szegély fekete behintése erős. A hátulsó szárny fonákja fehéres-, zöldes-, szürkéssárga, a szegély felé pedig fehér foltok szakítják meg az alapszín folytonosságát. Az erek mentén a fekete behintés széles, sokszor csíkokká fut össze. A nőstények fekete rajzolati elemeit ritkább-sűrűbb szürke behintés köti össze, az elülső szárny alsó fekete pettyét pedig csaknem mindig fekete vonal köti össze a külső szegéllyel.
ELSŐ NEMZEDÉK: a hímet főleg hegyesebb elülső szárnya és általában nyúltabb szárnyai, valamint hátulsó szárnyának fonákján a fehér foltok segítségével lehet megkülönböztetni a Pieris napitól. A nőstény a két faj valamennyi nemzedéke és ivara közül a legsötétebb: az ereken mind a felső oldalon, mind a fonákon sűrűn kormosfekete behintés terül el, felül a szegélyek felé ki is szélesedik. Elülső szárnyának csúcsterében a fekete foltot fehér vonalak bontják keskeny sávokra, és e részen egy harmadik fekete petty vagy folt is láthatóvá válik az m1 éren, amelyet egyébként a csúcstér fekete behintése eltakar; a pettyek ferde ívben helyezkednek el, hosszában kettéoszlanak és megnyúlnak. Hátulsó szárnya némileg világosabb.
MÁSODIK NEMZEDÉK: a hím nagyon hasonlít a Pieris napi második nemzedékének hímjéhez, de szárnyai szélesebbek, kerekebbek, s a csúcstér fekete foltja lejjebb terjed a külső szegély mentén, fonákja majdnem teljesen fehér, csak elülső szárnyának csúcsán és hátulsó szárnyának közép- és tőterén látszik némi sárgás árnyalat. A nőstény rajzolata terjedelmes, színe barnásfekete, a sötét behintés főként az erek mentén erős, a csúcsfolt igen nagy és a pettyek is nagyok. Fonákja olyan, mint a Pieris napi második nemzedékének nőstényéé, de a sárga szín halványabb.

Változékonyság: a nemzedékek között vannak kisebb eltérések és a nőstény szürke behintésének intenzitása is változó nemzedékeken belül.

Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Méret: 34-48 mm.

Repülési idő: két nemzedéke van (május-június, július-augusztus).

Általános elterjedés: eurázsiai magashegységekben él.

Magyarországi elterjedés: egykor a Mátrában, a Bükkben és a Tornai-karszton gyűjtötték. Korábban létező tiszta állományai az elmúlt évtizedek során leromlottak, egyre gyakrabban hibridizálódott a repcelepkével. Fenotípusosan bryoniae hibridek azonban még helyenként (főleg a Mátra magasabb pontjain) előfordulhatnak.

A hernyó egyezik a Pieris napiéval.

Tápnövény(ek): korongpár-fajok (Biscutella spp.), Cardamine alpina, ikravirág-fajok (Arabis spp.), ternye-fajok (Alyssum spp.), tarsóka-fajok (Thlaspi spp.), holdviola-fajok (Lunaria spp.).

Hasonló faj(ok): Pieris napi


Imágó

© Gór Ádám, Törökország, 2010. 07. 01.
© Gór Ádám, Törökország, 2012. 07. 07.
© Gór Ádám, Törökország, 2012. 07. 07.
© Hudák Tamás, Kékestető, 2006. 05. 25.
© Hudák Tamás, Ausztria, 2014. 08. 03.
© Hudák Tamás, Mátra, 2014. 06. 07.
© Hudák Tamás, Mátra, 2016. 06. 05.
© Hudák Tamás, Mátra, 2015. 05. 30.
© Hudák Tamás, Mátra, 2016. 06. 05.
© Hudák Tamás, Galyatető, 2016. 06. 05.
© Szombathelyi Ervin, Galyatető, 2016. 06. 05.
© Hudák Tamás, Mátra, 2015. 05. 30.
© Szombathelyi Ervin, Galyatető, 2016. 06. 05.
© Szombathelyi Ervin, Mátra, 2015. 05. 30.
© Gór Ádám, Ausztria, 2013. 08. 04.
© Gór Ádám, Törökország, 2012. 07. 07.