Plebejus idas (Linnaeus, 1761)
északi boglárka

Szinonímák: Papilio idas, Plebeius idas

Lycaenidae – Boglárkalepkék családja   

A hím szárnyainak felszíne ibolyáskék, kevés fekete behintéssel, az ereket gyér fekete bevonat díszíti, fonákja világos barnásszürke. A nőstény hátulsó szárnyának fonákján a szegélyfoltsor belső ívfoltjait határoló fehér ívfoltocskák szinte széles fehér szalaggá folytak össze, amely a szemfoltsorig kiterjed. A hím szárnyainak fekete szegélye a felszínükön többé-kevésbé egyenletes szélességű, a rojtok fehérek; a fonákon a narancsvörös szalag az elülső szárnyon is jól látható, a hátulsón a külső pontsort a szegély felől fémesen csillogó, aranyló pikkelyek díszítik. A nőstény szárnyainak felszíne piszkosbarna, a szegélyfoltsor fekete pettyei elmosódottak, fonákja világos, meleg kávébarna, a rajzolat igen éles és széles, a rojtok piszkosfehérek vagy szürkések.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Méret: 24-30 mm.

Repülési idő: két nemzedéke május-júniusban és június vége-szeptemberben repül.

Általános elterjedés: holarktikus faj, amely Európában – a Brit-szigetek kivételével – az északi területeken is megtalálható.

Magyarországi elterjedés: egykor Budapesten és tágabb környékén, az Északi-középhegységben, a nyugati határszélen továbbá a Dunántúl több pontján és a Beregi-síkon gyűjtötték. Állománynagysága nem ismert, a felmérést nehezíti, hogy nehéz a terepen történő elkülönítése a tintakék (Plebejus argyrognomon), illetve különösen az ezüstös boglárkától (Plebejus argus). Egyes helyeken gyakori is lehet.

A hernyó bársonyos szőrű, világoszöld, hátcsíkja sötétbarna vagy vörös, szegélye fehér; oldalain ferde fehér vonalkák láthatók.

Tápnövény(ek): here-fajok (Trifolium spp.), kőfali pintyő (Cymbalaria muralis), szarvaskerep (Lotus corniculatus), közönséges csarab (Calluna vulgaris), hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum).

Hasonló faj(ok): Plebejus argus, Plebejus argyrognomon, Plebejus sephirus