Polyommatus damon ([Denis & Schiffermüller], 1775)
csíkos boglárka

Szinonímák: Papilio damon, Agrodiaetus damon

Lycaenidae – Boglárkalepkék családja   

A hátulsó szárny fonákjának közepén a tőből kiindulva széles fehér csík vonul végig. A hím szárnyainak felszíne ezüstösen csillogó, kissé zöldes árnyalatú égszínkék, a középtér ragyogó tükrét széles, befelé elhomályosuló fekete szegély veszi körül, az erek külső fele fekete. A nőstény szárnyainak felszíne sötétbarna, a hátulsó szárnyon olykor láthatók a szegélyfoltsor vörös szalagjának nyomai. Mindkét ivar szárnyainak fonákja élénk világos kávébarna, legszembeszökőbb eleme a szemfoltsor, amelynek egyes pettyei gyakran hiányoznak; a szegélyfoltsor többnyire csak világos foltocskák jelzik, a hátulsó szárny fehér csíkja mindig éles, erőteljes. A szárnyak felszínén mindkét ivar rojtja fehér, a fonákon fehéresbarna.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.

Méret: 32-36 mm.

Repülési idő: július-augusztus.

Általános elterjedés: közép- és dél-európai faj, amely délen Törökországig, keleten Mongóliáig található. Európában szigetszerűen fordul elő; a magasabb hegyekben (a Délnyugat-Alpokban) azonban nagyobb, összefüggő területeken található. Mozaikos elterjedése miatt számos alfajt képez.

Magyarországi elterjedés: egykor a budai hegyekben: Hármashatár-hegy, János-hegy, Szabadság-hegy, Irhás-árok/Farkas-völgy, Makkosmária, illetve tágabb környékén, így Törökbálinton, Pomázon és Maglódon is, valamint Esztergomban gyűjtötték. Eleve fragmentálódott élőhelyei folyamatosan zsugorodtak, utolsó hazai lelőhelyéről, a budai Harang-völgyből a fokozott védelem ellenére kipusztult a terület helytelen kezelése miatt. Az utolsó példányokat 2014-ben látták. A Kárpát-medencében ez volt az egyetlen ismert élőhelye. Rendszeres monitorozás történt, 2007-ben volt az egyedszáma a legmagasabb (több mint 40), 2014-ben viszont már csak négy hím és egy nőstény, 2015-ben és 2016-ban már egyetlen egyedét sem figyelték meg.

A hernyó finoman szőrözött, zöldessárga, világosabb és sötétebb zöld csíkok és sárga oldalvonal díszítik.

Tápnövény(ek): takarmánybaltacim (Onobrychis viciifolia).

Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.


Imágó

© Hudák Tamás, Budapest, 2010. 07. 16.
© Hudák Tamás, Budapest, 2011. 07. 15.
© Hudák Tamás, Budapest, 2014. 07. 10.
© Hudák Tamás, Budapest, 2014. 07. 10.
© Kurucz Lajos, Budapest, 2012. 07. 14.
© Horváth Gábor, Budapest, 2011. 07. 24.
© Szombathelyi Ervin, Budapest, 2009. 07. 09.
© Szombathelyi Ervin, Budapest, 2011. 07. 15.
© Szombathelyi Ervin, Budapest, 2012. 07. 14.
© Szombathelyi Ervin, Budapest, 2012. 07. 14.
© Gór Ádám, Görögország, 2016. 07. 29.
© Gór Ádám, Albánia, 2015. 07. 28.
© Hudák Tamás, Budapest, 2011. 07. 15.
© Hudák Tamás, Budapest, 2011. 07. 15.
© Hudák Tamás, Budapest, 2010. 07. 16.
© Hudák Tamás, Budapest, 2012. 07. 11.
© Hudák Tamás, Budapest, 2014. 07. 10.
© Kurucz Lajos, Budapest, 2012. 07. 14.
© Kurucz Lajos, Budapest, 2012. 07. 14.
© Nestor Tamás, Budapest, 2012. 07. 13.
© Nestor Tamás, Budapest, 2012. 07. 13.
© Hudák Tamás, Budapest, 2012. 07. 11.