Elülső szárnyának a fonákján az m_2,3 és a cu_1,2 ér közé zárt három fehér folt elszigetelt, egymástól távol van. Hátulsó szárnyának fonákján az erek laposak, finomak, az rr ér fehér, de a többi is halvány színezetű, ezért a terjedelmes középső foltsor tagjai egymásba olvadnak.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Méret: 26-33 mm.

Repülési idő: két nemzedéke van júniustól augusztusig.

Általános elterjedés: a Palearktikum mérsékeltövi és szubtrópusi régióiban elterjedt. Európában az Ibériai-félszigettől Skandinávia déli részéig, illetve a Balkánig található.

Magyarországi elterjedés: a főváros környékén, az Őrségben és az Északi-középhegység néhány pontján található. Lokális és ritka, felismerése terepen nem könnyű.

A hernyó csokoládébarna, finoman szőrözött, hátán sötét vonal fut végig, feje fakó fekete.

Tápnövény(ek): pimpó-fajok (Potentilla spp.), napvirág-fajok (Helianthemum spp.), szeder-fajok (Rubus spp.), párlófű-fajok (Agrimonia spp.), pacsirtafű-fajok (Polygala spp.).

Hasonló faj(ok): Pyrgus carthami, Pyrgus armoricanus, Pyrgus serratulae, Pyrgus malvae, Spialia orbifer, Spialia sertorius

     Mi a különbség?

Pyrgus- és Spialia-fajok

×

Megjegyzés: a Pyrgus-fajok határozása nehéz, könnyebbséget és pontosságot jelent, ha képet készítünk a fonákról és a felszínről is vagy kézben tartás esetén alaposan megnézzük a fonákot és a felszínt is.

P. malvae

P. malvae

P. armoricanus

P. carthami

P. alveus

P. serratulae

S. orbifer

S. orbifer

S. sertorius

  A hátulsó szárny felszínén a középtéri folt a P. malvae esetén vagy egy vonallá redukálódott (ilyenkor nincsen másik folt körülötte) vagy fogszerű. A P. armoricanus esetén ez egy téglalap alakú folt, amit egy barna ér oszt ketté, kivéve a szárnytő felé eső részen. A P. carthaminál ez teljesen kettéosztott. A P. alveus és a P. serratulae esetén ezek elmosódottak. További határozáshoz a fonák szükséges.
  Az elülső szárny szegélytéri foltsora a Pyrgus-fajokon halvány, elmosódott, nem ér el az elülső szegélytől a belső szegélyig (tulajdonképpen egy szegélytéri foltsor látható). A Spialia-fajokon ez jól látszik, szegélytől szegélyig ér (tulajdonképpen két szegélytéri foltsor látható).
  A S. orbifer fehér rojtját 7, a S. sertorius fehér rojtját 5-6 barna csík tarkítja. Figyelem: ez a határozóbélyeg csak ép rojtok esetén működik!

P. malvae

P. malvae

P. armoricanus

P. carthami

P. alveus

P. serratulae

S. orbifer

S. orbifer

S. sertorius

  A hátulsó szárny fonákján a középtéri folt a P. malvae esetén fogszerű, a S. orbifernél kerekded, a S. sertoriusnál szabálytalan alakú és a fonák alapszíne téglavörös.
  A hátulsó szárny fonákján a felső tőfolt a P. malvae esetén apró, kerek. Ez a P. armoricanuson és a P. alveuson nagy és szögletes. A P. carthami és a P. serratulae esetén nagy és ovális.
  A P. carthami hátulsó szárnyának fonákján a szegélytér fehér.
  A P. alveus hátulsó szárnyának fonákján a középső foltsort nem darabolják fel a barna erek.