Elülső szárnyának a fonákján az m2,3 és a cu1,2 ér közé zárt három fehér folt elszigetelt, egymástól távol van. Hátulsó szárnyának fonákján az erek laposak, finomak, az rr ér fehér, de a többi is halvány színezetű, ezért a terjedelmes középső foltsor tagjai egymásba olvadnak.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Méret: 26-33 mm.
Repülési idő: két nemzedéke van júniustól augusztusig.
Általános elterjedés: a Palearktikum mérsékeltövi és szubtrópusi régióiban elterjedt. Európában az Ibériai-félszigettől Skandinávia déli részéig, illetve a Balkánig található.
Magyarországi elterjedés: a főváros környékén, az Őrségben és az Északi-középhegység néhány pontján található. Lokális és ritka, felismerése terepen nem könnyű.
A hernyó csokoládébarna, finoman szőrözött, hátán sötét vonal fut végig, feje fakó fekete.
Tápnövény(ek): pimpó-fajok (Potentilla spp.), napvirág-fajok (Helianthemum spp.), szeder-fajok (Rubus spp.), párlófű-fajok (Agrimonia spp.), pacsirtafű-fajok (Polygala spp.).
Hasonló faj(ok): Pyrgus carthami, Pyrgus armoricanus, Pyrgus serratulae, Pyrgus malvae, Spialia orbifer, Spialia sertorius
Mi a különbség?
Megjegyzés: a Pyrgus-fajok határozása nehéz, könnyebbséget és pontosságot jelent, ha képet készítünk a fonákról és a felszínről is vagy kézben tartás esetén alaposan megnézzük a fonákot és a felszínt is.
P. malvae
P. malvae
P. armoricanus
P. carthami
P. alveus
P. serratulae
S. orbifer
S. orbifer
S. sertorius
A hátulsó szárny felszínén a középtéri folt a P. malvae esetén vagy egy vonallá redukálódott (ilyenkor nincsen másik folt körülötte) vagy fogszerű. A P. armoricanus esetén ez egy téglalap alakú folt, amit egy barna ér oszt ketté, kivéve a szárnytő felé eső részen. A P. carthaminál ez teljesen kettéosztott. A P. alveus és a P. serratulae esetén ezek elmosódottak. További határozáshoz a fonák szükséges.
Az elülső szárny szegélytéri foltsora a Pyrgus-fajokon halvány, elmosódott, nem ér el az elülső szegélytől a belső szegélyig (tulajdonképpen egy szegélytéri foltsor látható). A Spialia-fajokon ez jól látszik, szegélytől szegélyig ér (tulajdonképpen két szegélytéri foltsor látható).
A S. orbifer fehér rojtját 7, a S. sertorius fehér rojtját 5-6 barna csík tarkítja. Figyelem: ez a határozóbélyeg csak ép rojtok esetén működik!
P. malvae
P. malvae
P. armoricanus
P. carthami
P. alveus
P. serratulae
S. orbifer
S. orbifer
S. sertorius
A hátulsó szárny fonákján a középtéri folt a P. malvae esetén fogszerű, a S. orbifernél kerekded, a S. sertoriusnál szabálytalan alakú és a fonák alapszíne téglavörös.
A hátulsó szárny fonákján a felső tőfolt a P. malvae esetén apró, kerek. Ez a P. armoricanuson és a P. alveuson nagy és szögletes. A P. carthami és a P. serratulae esetén nagy és ovális.
A P. carthami hátulsó szárnyának fonákján a szegélytér fehér.
A P. alveus hátulsó szárnyának fonákján a középső foltsort nem darabolják fel a barna erek.