Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Pyrgus armoricanus (Oberthür, 1910)
feles busalepke
Szinoníma: Syrichthus armoricanus
Elülső szárnyának a fonákján az m2,3 és a cu1,2 ér közé zárt három fehér folt igen közel van egymáshoz, gyakran érintkeznek. Hátulsó szárnyának fonákján az erek kidomborodnak és valamennyi sárgás vagy olajbarnás, ezért a középső foltsor tagjai jól elhatárolódnak; az alapszín okkerbarna vagy rozsdásbarna.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 20-26 mm.
Repülési idő: három nemzedéke április végétől novemberig repül.
Általános elterjedés: Észak-Afrikától Németországig és Kis-Ázsián keresztül Örményországig terjedt el.
Magyarországi elterjedés: mindenütt előkerülhet.
A hernyó csokoládébarna, finoman szőrözött, feje fekete.
Tápnövény(ek): pimpó-fajok (Potentilla spp.), szamóca-fajok (Fragaria spp.).
Hasonló faj(ok): Pyrgus carthami, Pyrgus alveus, Pyrgus serratulae, Pyrgus malvae, Spialia orbifer, Spialia sertorius
Pyrgus- és Spialia-fajok
Megjegyzés: a Pyrgus-fajok határozása nehéz, könnyebbséget és pontosságot jelent, ha képet készítünk a fonákról és a felszínről is vagy kézben tartás esetén alaposan megnézzük a fonákot és a felszínt is.
P. malvae
P. malvae
P. armoricanus
P. carthami
P. alveus
P. serratulae
S. orbifer
S. orbifer
S. sertorius
A hátulsó szárny felszínén a középtéri folt a P. malvae esetén vagy egy vonallá redukálódott (ilyenkor nincsen másik folt körülötte) vagy fogszerű. A P. armoricanus esetén ez egy téglalap alakú folt, amit egy barna ér oszt ketté, kivéve a szárnytő felé eső részen. A P. carthaminál ez teljesen kettéosztott. A P. alveus és a P. serratulae esetén ezek elmosódottak. További határozáshoz a fonák szükséges.
Az elülső szárny szegélytéri foltsora a Pyrgus-fajokon halvány, elmosódott, nem ér el az elülső szegélytől a belső szegélyig (tulajdonképpen egy szegélytéri foltsor látható). A Spialia-fajokon ez jól látszik, szegélytől szegélyig ér (tulajdonképpen két szegélytéri foltsor látható).
A S. orbifer fehér rojtját 7, a S. sertorius fehér rojtját 5-6 barna csík tarkítja. Figyelem: ez a határozóbélyeg csak ép rojtok esetén működik!
Az elülső szárny szegélytéri foltsora a Pyrgus-fajokon halvány, elmosódott, nem ér el az elülső szegélytől a belső szegélyig (tulajdonképpen egy szegélytéri foltsor látható). A Spialia-fajokon ez jól látszik, szegélytől szegélyig ér (tulajdonképpen két szegélytéri foltsor látható).
A S. orbifer fehér rojtját 7, a S. sertorius fehér rojtját 5-6 barna csík tarkítja. Figyelem: ez a határozóbélyeg csak ép rojtok esetén működik!
P. malvae
P. malvae
P. armoricanus
P. carthami
P. alveus
P. serratulae
S. orbifer
S. orbifer
S. sertorius
A hátulsó szárny fonákján a középtéri folt a P. malvae esetén fogszerű, a S. orbifernél kerekded, a S. sertoriusnál szabálytalan alakú és a fonák alapszíne téglavörös.
A hátulsó szárny fonákján a felső tőfolt a P. malvae esetén apró, kerek. Ez a P. armoricanuson és a P. alveuson nagy és szögletes. A P. carthami és a P. serratulae esetén nagy és ovális.
A P. carthami hátulsó szárnyának fonákján a szegélytér fehér.
A P. alveus hátulsó szárnyának fonákján a középső foltsort nem darabolják fel a barna erek.
A hátulsó szárny fonákján a felső tőfolt a P. malvae esetén apró, kerek. Ez a P. armoricanuson és a P. alveuson nagy és szögletes. A P. carthami és a P. serratulae esetén nagy és ovális.
A P. carthami hátulsó szárnyának fonákján a szegélytér fehér.
A P. alveus hátulsó szárnyának fonákján a középső foltsort nem darabolják fel a barna erek.
