Szárnyainak fonákján túlsúlyban vannak a fehér árnyalatú színelemek. Hátulsó szárnyán fehér foltokból, illetve pettyekből álló két foltsor húzódik végig. Elülső szárnyát csaknem teljes egészében szürkésfehér behintés borítja, ami a hátulsó szárnyon még erőteljesebb. Az alapszín egyébként barnába játszó fekete, a tőtér szürkés olajzöld színű, de a közép- és szegélytérben is van több-kevesebb olajszürke pikkely. A nemre jellemző fehér foltsor erőssége változó. Hátulsó szárnyának tő- és belsőszegély-terét olajszürkés szőrzet fedi. A közép- és szegélytéren elhelyezkedő fehér foltok hol igen nagyok, hol csaknem teljesen elenyésznek. A hazai Pyrgus-fajok közül a legnagyobb.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 25-34 mm.

Repülési idő: április vége-június, de július-augusztusban lehet egy részleges nemzedéke.

Általános elterjedés: Dél- és Közép-Európában, valamint Nyugat-Ázsia déli részén él.

Magyarországi elterjedés: számos helyen előfordul, helyenként gyakori is lehet.

A hernyó zöldesszürke, fehér szőrökkel, feje lapos, fekete.

Tápnövény(ek): pimpó-fajok (Potentilla spp.), imola-fajok (Centaurea spp.), ziliz-fajok (Althaea spp.), mályvafélék (Malvaceae).

Hasonló faj(ok): Pyrgus armoricanus, Pyrgus alveus, Pyrgus serratulae, Pyrgus malvae, Spialia orbifer, Spialia sertorius

     Mi a különbség?

Pyrgus- és Spialia-fajok

×

Megjegyzés: a Pyrgus-fajok határozása nehéz, könnyebbséget és pontosságot jelent, ha képet készítünk a fonákról és a felszínről is vagy kézben tartás esetén alaposan megnézzük a fonákot és a felszínt is.

P. malvae

P. malvae

P. armoricanus

P. carthami

P. alveus

P. serratulae

S. orbifer

S. orbifer

S. sertorius

  A hátulsó szárny felszínén a középtéri folt a P. malvae esetén vagy egy vonallá redukálódott (ilyenkor nincsen másik folt körülötte) vagy fogszerű. A P. armoricanus esetén ez egy téglalap alakú folt, amit egy barna ér oszt ketté, kivéve a szárnytő felé eső részen. A P. carthaminál ez teljesen kettéosztott. A P. alveus és a P. serratulae esetén ezek elmosódottak. További határozáshoz a fonák szükséges.
  Az elülső szárny szegélytéri foltsora a Pyrgus-fajokon halvány, elmosódott, nem ér el az elülső szegélytől a belső szegélyig (tulajdonképpen egy szegélytéri foltsor látható). A Spialia-fajokon ez jól látszik, szegélytől szegélyig ér (tulajdonképpen két szegélytéri foltsor látható).
  A S. orbifer fehér rojtját 7, a S. sertorius fehér rojtját 5-6 barna csík tarkítja. Figyelem: ez a határozóbélyeg csak ép rojtok esetén működik!

P. malvae

P. malvae

P. armoricanus

P. carthami

P. alveus

P. serratulae

S. orbifer

S. orbifer

S. sertorius

  A hátulsó szárny fonákján a középtéri folt a P. malvae esetén fogszerű, a S. orbifernél kerekded, a S. sertoriusnál szabálytalan alakú és a fonák alapszíne téglavörös.
  A hátulsó szárny fonákján a felső tőfolt a P. malvae esetén apró, kerek. Ez a P. armoricanuson és a P. alveuson nagy és szögletes. A P. carthami és a P. serratulae esetén nagy és ovális.
  A P. carthami hátulsó szárnyának fonákján a szegélytér fehér.
  A P. alveus hátulsó szárnyának fonákján a középső foltsort nem darabolják fel a barna erek.