Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Pyrgus malvae (Linnaeus, 1758)
kis busalepke
Szinoníma: Papilio malvae
Elülső szárnyán a külső szegély mentén minden érközben halvány szürkés olajzöld folt van, amelyek közül a cu erek közé zártak kiemelkedő nagyságúak. A fehér foltsor egyes tagjai egyébként aprók. A szárny töve olajszürke, a középtér barnába hajló fekete. Hátulsó szárnya barnába hajló fekete, a tőtérben és a belső szegély mentén olajszürke szőrök fedik. A sejtben látható nagy fehér folt két gyökerű zápfogra emlékeztet. A szegélytér fehér foltjai kicsinyek, néha pontszerűek. A nőstény szárnyai kerekebbek, az olajszürke szín a háttérbe szorul rajtuk. Az elülső szárny fonákja barnásfekete, a belső foltsor egyes tagjai elég nagyok. Hátulsó szárnyának fonákja rozsdabarna vagy olajbarna, a fehér foltok tükörképei a felszínen levőknek, az erek erősen kidudorodnak, s színük halványabb az alapszínnél.
Változékonyság: gyakran előfordul, hogy a fehér foltok az elülső szárnyon megnyúlnak (ab. taras).
Védettség: nem védett.
Méret: 20-27 mm.
Repülési idő: két nemzedékének repülési ideje március-június, illetve július-szeptember, melegebb években lehet egy részleges harmadik nemzedéke is (szeptember-október).
Általános elterjedés: a Palearktikumban mindenütt előfordul.
Magyarországi elterjedés: mindenütt előfordul.
A hernyó piszkos sárgásszürke, fekete pontok tarkítják, rajtuk egy-egy sárga sörte foglal helyet.
Tápnövény(ek): pimpó-fajok (Potentilla spp.), palástfű-fajok (Alchemilla spp.), szeder-fajok (Rubus spp.), szamóca-fajok (Fragaria spp.), közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria), réti legyezőfű (Filipendula ulmaria).
Hasonló faj(ok): Pyrgus armoricanus, Pyrgus alveus, Pyrgus serratulae, Pyrgus carthami, Spialia orbifer, Spialia sertorius