Hátulsó szárnyának fonákján a legfelső fehér tőfolt mindkét végén jól lekerekített, ellipszis alakú, a szárny közepén látható fehér foltok belső szegélye pedig egyenesen metszett, csaknem függőlegesen halad lefelé; a foltok határvonalai mindig élesen metszettek. A fonák fehér foltjainak összterjedelme nem éri el a sötétokker vagy aranybarna alapszín összterjedelmét. A szárnyak felszíne feketébe hajló, kevés barna árnyalattal. Elülső szárnyának V alakú sávja apró fehér foltokból áll, ám a foltok élesek. Hátulsó szárnyán a fehér foltok helyén az alapszín fehér árnyalatú.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Méret: 24-28 mm.

Repülési idő: május-július és augusztus-október.

Általános elterjedés: az Ibériai-félszigettől Közép- és Dél-Európán át Közép-Ázsiáig terjedt el.

Magyarországi elterjedés: szórványosan fordul elő az ország területén.

A hernyó sötétbarna fekete fejjel, apró fehér szőrökkel és hátán két világosbarna sávval.

Tápnövény(ek): pimpó-fajok (Potentilla spp.), palástfű-fajok (Alchemilla spp.).

Hasonló faj(ok): Pyrgus armoricanus, Pyrgus alveus, Pyrgus malvae, Pyrgus carthami, Spialia orbifer, Spialia sertorius

     Mi a különbség?

Pyrgus- és Spialia-fajok

×

Megjegyzés: a Pyrgus-fajok határozása nehéz, könnyebbséget és pontosságot jelent, ha képet készítünk a fonákról és a felszínről is vagy kézben tartás esetén alaposan megnézzük a fonákot és a felszínt is.

P. malvae

P. malvae

P. armoricanus

P. carthami

P. alveus

P. serratulae

S. orbifer

S. orbifer

S. sertorius

  A hátulsó szárny felszínén a középtéri folt a P. malvae esetén vagy egy vonallá redukálódott (ilyenkor nincsen másik folt körülötte) vagy fogszerű. A P. armoricanus esetén ez egy téglalap alakú folt, amit egy barna ér oszt ketté, kivéve a szárnytő felé eső részen. A P. carthaminál ez teljesen kettéosztott. A P. alveus és a P. serratulae esetén ezek elmosódottak. További határozáshoz a fonák szükséges.
  Az elülső szárny szegélytéri foltsora a Pyrgus-fajokon halvány, elmosódott, nem ér el az elülső szegélytől a belső szegélyig (tulajdonképpen egy szegélytéri foltsor látható). A Spialia-fajokon ez jól látszik, szegélytől szegélyig ér (tulajdonképpen két szegélytéri foltsor látható).
  A S. orbifer fehér rojtját 7, a S. sertorius fehér rojtját 5-6 barna csík tarkítja. Figyelem: ez a határozóbélyeg csak ép rojtok esetén működik!

P. malvae

P. malvae

P. armoricanus

P. carthami

P. alveus

P. serratulae

S. orbifer

S. orbifer

S. sertorius

  A hátulsó szárny fonákján a középtéri folt a P. malvae esetén fogszerű, a S. orbifernél kerekded, a S. sertoriusnál szabálytalan alakú és a fonák alapszíne téglavörös.
  A hátulsó szárny fonákján a felső tőfolt a P. malvae esetén apró, kerek. Ez a P. armoricanuson és a P. alveuson nagy és szögletes. A P. carthami és a P. serratulae esetén nagy és ovális.
  A P. carthami hátulsó szárnyának fonákján a szegélytér fehér.
  A P. alveus hátulsó szárnyának fonákján a középső foltsort nem darabolják fel a barna erek.