Mindkét ivar alapszíne tiszta, fénylő kék, amelyet fekete borítás többé-kevésbé betakar: a tavaszi hímeken sokszor mindenütt látható, a nőstényen inkább csak az elülső szárny tőterén. A nyári nemzedék hímjén a tőtérre korlátozódik, míg a nőstényről többnyire eltűnik. A tojás alakú pettyekből összetett szegélyfoltsor is elsősorban a hímek szárnyának felszínén látható, a szárnyak rojtjai fehérek, az erek végződésénél fekete foltok tarkítják. Szárnyainak fonákja világos krémszürke, a rajzolat élénk, terjedelmes, fekete, az elülsőn a szegélyfoltsor kettős: az egyes pettyeket belülről nagy, fekete, elmosódott körvonalú foltok határolják. A hátulsó szárnyon a szegélyfoltsor vörös szalagja élénk narancsszínű, szembetűnő, a szegélytől kissé beljebb foglal helyet, mint a család többi fajain.

Változékonyság: a felszíni kék behintés mértéke igen változékony, vannak teljesen fekete egyedek is.

Védettség: természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Méret: 24-35 mm.

Repülési idő: két nemzedéke április-júniusban és június-augusztusban repül.

Általános elterjedés: a Brit-szigetek kivételével az egész Palearktikumban előfordul, de nagy területekről hiányzik. A Balkán és Törökország elterjedésének déli határa.

Magyarországi elterjedés: sok helyen előfordul, az Alföldön csak a Kiskunság homokos területein; helyenként gyakori.

A hernyó világoszöld, oldalain egy-egy és hátán három hosszanti bíborvörös vonal van.

Tápnövény(ek): varjúháj-fajok (Sedum spp.).

Hasonló faj(ok): Pseudophilotes vicrama schiffermülleri

     Mi a különbség?

×

Megjegyzés: a boglárkalepkék határozása nehéz, de többségük azonosítható a fonák alapján, így annak fotózása vagy megfigyelése ajánlott a pontos határozás érdekében.

P. v. schiffermülleri

P. v. schiffermülleri

P. v. schiffermülleri

S. orion

S. orion

S. orion

  A P. v. schiffermülleri hátulsó szárnyának felszínén a szegély mentén végig fekete foltok húzódnak, ezek még a többnyire sötét alapszínű nőstényeken is látszanak. A S. orion hátulsó szárnyának fonákján kékkel keretezett szegélyfoltsor látható. Ez általában a sötét példányokon is látszik, de előfordulnak teljesen fekete felszínű egyedek is.
  A P. v. schiffermülleri hátulsó szárnyának fonákján a narancssárga foltsor különálló elemekből áll, a S. orion esetén ez egy szalaggá olvad össze, kitöltik az érközöket.