Senta flammea (Curtis, 1828)
lándzsás lápibagoly

Szinonímák: Mythimna flammea, Melia flammea, Meliana flammea

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

Az ajaktapogató rövid, felfelé álló. A hím csápja gyengén fogazott, a nőstényé fonalas. A csápfogak sötétbarnák, a csáptengely mindkét ivarnál világos. A homlok fehéressárga, a torszőrzet hasonlóképpen, de az esetek egy részében halvány barnás behintés is megfigyelhető. A potroh hosszú, sárgásszürke. Az állat teste kifejezetten filigrán, ehhez mérten a szárnyak nagyok, az elülső szárny nyújtott, kihegyesedő, a hátulsó szárny elülső éle csapott, a külső szegély felé kicsúcsosodó, az elülsőhöz képest kiszélesedő. Az elülső szárny alapszíne sárgásfehér, változó erősségű vörösesbarna és szürke behintéssel. A rajzolati elemek erősen redukáltak, legmarkánsabb eleme a tőtérből induló, a középtérben – a sejt alatt – kicsit kiszélesedő, az esetek többségében a szárnycsúcsig tartó sötét, barnásvörös sáv. A hosszanti erek gyengén, sötéten fedettek, a külső keresztvonal laza, pontokra szakadozott, erősen ívelt. A rojttő laza, fekete pontsorból áll, a rojt fehéres. A hátulsó szárny fehéresszürke, néha a szegélytérben halvány barna behintéssel, a pontokra szakadozott keresztvonal csak ritkán figyelhető meg. A rojt fehéresszürke. A fonák barnásszürke behintésű fehéresszürke, az elülső szárny középtere rendszerint besötétedő.

Változékonyság: a behintés mértéke változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 32-40 mm.

Repülési idő: április-május, július-augusztus.

Általános elterjedés: eurázsiai faj.

Magyarországi elterjedés: mindenütt előfordul, főleg nádasok környékéről ismert nagyobb egyedszámban.

A hernyó lapos testfelépítésű. Alapszíne világosbarna, háta még ennél is valamivel világosabb, színesebb. Testét hosszanti vonalkák fedik, légzőnyílásai feketék, feje vörhenyesbarna. Bábként telel.

Tápnövény(ek): nád-fajok (Phragmites spp.).

Hasonló faj(ok): Chilodes maritima

Imágó

© Balogh Diána, 2018. 07. 24.
© Baranyi Tamás, 2021. 05. 01.