Sideridis turbida (Esper, 1790)
szürke kertibagoly

Szinoníma: Sideridis albicolon

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

Az elülső szárny barnásszürke vagy sötétbarna, a rajzolati elemek feketésszürkék és fehéresek. Feje nagy, gömbölyű. A hím csápja fogazott, a nőstényé fonalas. A fej- és torszőrzet az elülső szárny alapszínével megegyező, a gallér és a válltakarók szegélye fekete végű szőrökkel határolt. Az elő- és utótori pamacs felmeredő, sötét csúcsú. A potroh szürkésbarna. A keresztvonalak kettősek, halványak, világos kitöltésűek, általában erősen elmosódot- tak. A körfolt nagy és kerek, általában az alapszínnél egy árnyalattal világosabb kitöltésű. A vesefolt egyenesen álló, vékony vonallal körberajzolt, alsó harmadának külső szöglete mindig fehéres. A csapfolt széles alapú, rövid. A hullámvonal világos, vékony, szinte mindig felszakadozott. A rojttő barnás, belső oldalán az érközökben foltsor kíséri. A rojt sárgás árnyalatú barnásszürke. A hátulsó szárny világosszürke, a szegélytér besötétedő, az erek sötétebb szürkével fedettek. A keresztvonal csak igen ritkán, míg a holdfolt mindig látható. A rojttő sötét, a rojt fehéresszürke. A fonák változó árnyalatú barnásszürke, a vesefolt és a holdfolt árnyéka mindig kirajzolódik.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 36-43 mm.

Repülési idő: április-június, de melegebb években kialakulhat egy részleges nemzedéke július-szeptemberben.

Általános elterjedés: eurázsiai faj.

Magyarországi elterjedés: sokfelé előfordul. Meleg, száraz élőhelyekhez kötődik, szikla- és pusztagyepekben, karsztbokorerdők tisztásain, a középhegységek és a dombvidékek déli lejtőin él.

Hernyója zöldesszürke, néha kékes behintéssel. A hátvonalak alig láthatók, esetenként teljesen hiányozhatnak. A légzőnyílások fehérek, feketén keretezettek, feje sárgásbarna. Bábként telel.

Tápnövény(ek): üröm-fajok (Artemisia spp.), gyermekláncfű-fajok (Taraxacum spp.), kutyatej-fajok (Euphorbia spp.), útifű-fajok (Plantago spp.).

Hasonló faj(ok): Mamestra brassicae