Tyta luctuosa ([Denis & Schiffermüller], 1775)
fekete nappalibagoly

Szinoníma: fekete nappali-bagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

Szárnyainak fehér rojtját a külső szegély közepén nagy, fekete folt szeli ketté, hátulsó szárnyának fehér öve a tő felé is élesen határolt. Elülső szárnyának alapszíne sötét ibolyásbarna vagy barnásfekete, a keresztvonalak feketék, a belső három szakadozott ívből áll, a külső széle, kanyart ír le, szintén apró, de kifelé fordult ívecskékből áll. A bagolylepke-rajzolat jellegzetes foltjai nem láthatók. A külső keresztvonal öblében nagy, fehér, olykor rózsás árnyalatú szögletes folt helyezkedik el, a hullámnmal zegzugos, de csak sötéten árnyékolt belső határa észlelhető. A külső szögletben lilásszürke foltocska látható, a tővonal fekete, kívül fehér, a rojt választóvonala széles, tagolt. Hátulsó szárnya feketés, a fehér öv rövid, és bár belső határa olykor fogazott (a sejtből a sötét holdfolt szögellik bele), mindig ép. A belső szöglet előtt apró, fehér ékecske áll, a rojt fekete választóvonala széles. Fonákja feketésbarna, olykor lilás árnyalatú, a rajzolat szinte tükörképe a felszínének de egyszerűbb, a tövek fehérek, akárcsak a jól látható hullámvonalak. Gallérjának, torának, válltakaróinak színe megegyezik az elülső szárny alapszínéve!, potroha feketésebb, a szelvények határai fehérek.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 20-22 mm.

Repülési idő: áprilistól szeptemberig két nemzedéke van, olykor melegebb években kialakulhat egy részleges őszi nemzedéke is. Nappal aktív, de éjszaka is felzavarhatjuk.

Általános elterjedés: paelarktikus faj.

Magyarországi elterjedés: mindenütt előfordul, gyakori.

A hernyó szürke, olykor vörösesszürke, finom sötét behintés tarkítja. Kettős hátvonala világosabb, oldalán fehér csík fut végig, hasoldala világosszürke, feje sárga, fekete vonalkák díszítik. A földben alakul át vörösesbarna bábbá.

Tápnövény(ek): szulák-fajok (Convolvulus spp. és Calystegia spp.), útifű-fajok (Plantago spp.).

Hasonló faj(ok): Catephia alchymista, Aedia funesta, Aedia leucomelas

Imágó

© Dr. Kalotás Zsolt, 2018. 05. 09.
© Dr. Kalotás Zsolt, 2019. 05. 25.
© Dr. Kalotás Zsolt, 2019. 10. 21.
© Dr Gergely Péter, 2011. 06. 09.
© Dr Gergely Péter, 2012. 05. 25.
© Balogh Diána, 2020. 05. 09.
© Balogh Diána, 2020. 08. 10.
© Kárpáti Marcell, 2016. 05. 16.
© Gór Ádám, 2008. 05. 25.