Acontia candefacta (Hübner, 1831)
parlagfű-nappalibagoly

Szinonímák: Ponometia candefacta, Tarachidia candefacta, Emmelia candefacta – parlagfű-bagolylepke

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

Elülső szárnyának alapszíne barna, olykor sárgásbarna. A belső keresztvonal fehér, a középtér sötét olaj- vagy ibolyásszürke, a vesefolt kékesszürke, kör alakú, kerete kékesfehér. A külső keresztvonal homályos ívét belülről (az érközökben) fekete félholdak és nyílfoltok határolják, és a felső szegélyen nagy, szögletes febér foltban vész el. A külső szegélytér olajbarnás, a szegély felé ibolyás árnyalatú, a hullámvonal fehér, befelé sötét és kifelé világosabb sapka alakú foltokat kanyarít körül a szegélytéren. A rojt szürke és fehér váltakozva.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 18-22 mm.

Repülési idő: két nemzedéke májustól szeptemberig repül, de még késő ősszel is megjelenhetnek példányai.

Általános elterjedés: eredetileg nearktikus (észak-amerikai) faj. 1967–68-ban az oroszországi Krasznodar és Sztavropol régiókban szabadon engedték példányait a parlagfű elleni biológiai védekezés reményében. Sokáig nem terjeszkedett, majd az ezredforduló környékén hódításba kezdett, így Európában is megjelent. Hazánkban 2012-ben észlelték első példányát. Azóta rohamosan szaporodik.

Magyarországi elterjedés: mindenütt előfordul.

A hernyó vagy fűzöld vagy rózsaszíneszöld. Oldalain egy-egy erősebb hosszanti fehér vonal húzódik, amelyeket halványabb fehér vonalak szegélyeznek az egész testen. Légzőnyílásai feketék.

Tápnövény(ek): ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia).

Hasonló faj(ok): Acontia lucida