Charissa variegata (Duponchel, 1830)
tarka sziklaaraszoló

Szinonímák: Gnophos variegata, Gnophos sicula, Euchrognophos variegatam Gnophos variegatus

Geometridae – Araszolólepkék családja   

Fonákjának rajzolata sötét foltokból áll. Feje és tora szürke, potroha sárga, széles szürke gyűrűkkel, farpamacsa vörhenyes. A hímek szárnya felül az élénk okkersárga és a melegszürke váltakozását mutatja, ami folytán igen élénk. Az okkersárga szín elsősorban a külső harántsáv külső oldalán és a szegélyterületen jelenik meg, míg a szürke szín a szegélytér jellemzője. A középtér jobbján, a szárny többi része kevésbé szürke vonalakkal van behintve. A külső harántsáv hiányzik, a külsőt – az okkersárga sávon kívül – pontsor jelzi. Fonákja sárgásfehér, a szegélyterén nagy, szabálytalan alakú sötétszürke foltok vannak. Rojtja közepesen hosszú, sárga. A nőstények szárnyán a szürke szín nagyobb területet foglal el, mint a hímeken, és a fonák sötétszürke rajzolata is kiterjedtebb és sötétebb. A második nemzedék példányai halványabb színűek, mint az első nemzedéké.

Változékonyság: mintázata kissé változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.

Méret: 21-32 mm.

Repülési idő: április-június, július-szeptember.

Általános elterjedés: Közép-Európa déli részén, Dél-Európában, valamint a Közel-Keleten elterjedt faj.

Magyarországi elterjedés: élőhelyei mészkő- és dolomitsziklák, pionírgyepek, továbbá erősen nyílt sziklagyepek. A Budai-hegységben, a Pilisben és a Gerecsében él.

Hernyója sárgásszürke, hátán sötétszürke foltokkal. Hernyóként telel.

Tápnövény(ek): Magyarországon az elsődleges tápnövénye a kövi fodorka (Asplenium ruta-muraria), de más lágyszárúakat is elfogyaszt, pl. varjúháj-fajok (Sedum spp.) és kakukkfű-fajok (Thymus spp.).

Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.

Imágó

© Gór Ádám, 2022. 08. 03.
© Gór Ádám, 2022. 08. 03.
© Gór Ádám, 2022. 08. 03.
© Gór Ádám, 2022. 08. 03.
© Gór Ádám, 2023. 09. 07.
© Dr Gergely Péter, 2023. 09. 28.
© Horváth Áron, Tardos
© Horváth Áron, Tardos
© Horváth Áron, Tardos
© Keresztes Gábor, Horvátország, 2020. 04. 24.