Elülső szárnya kerekebb, csúcsa tompább, a hím alapszíne többé-kevésbé élénk citromsárga (leghalványabbak az első nemzedék hímjei, az ősziek között fordulnak elő a legélénkebb sárgák), a nőstényé halványzöldbe játszó fehér; a sejtvégi folt általában kerekebb (a fonákon ritkán osztja meg szürke mag). Hátulsó szárnyának sejtfoltja élénk narancsszínű, két része csaknem mindig egybeolvad, a nőstényeké kevésbé élénk, mint a hímeké. A hímek fekete szegélye csak a szárny csúcsa alatt teljes, lejjebb, a középtér felé eső részének belső szegélyvonala hiányzik vagy foltokra szakadozik. A nőstények fekete szegélye sokkal fejlettebb, gyakran igen tömör, a benne álló foltok kicsik. Hátulsó szárnyán e fekete szegély nem kettős, belső vonalából gyakran csak a felső szegély alatt marad meg néhány folt, a fonák színe pasztellszerűen lágy, a szegélytér foltjai elmosódottak, olykor teljesen hiányoznak. A nőstények kivételesen olyan színűek, mint a hímek.

Változékonyság: igen változékony színezetben és rajzolatban, előfordulnak sárga alapszínű nőstények (f. inversa).

Védettség: nem védett.

Méret: 29-50 mm.

Repülési idő: áprilistól novemberig három nemzedéke fejlődik.

Általános elterjedés: elterjedési területe az 51° északi szélességtől délre esik, Belgiumtól Közép-Ázsiáig: délen Spanyolország, Olaszország, Görögország és Kis-Ázsia határolja.

Magyarországi elterjedés: főként a középhegységek és dombságok meleg, napsütötte lejtőin gyakori, az Alföldön ritkábban fordul elő.

A hernyó az első vedlés után zöld, a második után sötétzöld, oldalán kékeszöld, a légzőnyílások körül fekete pontok tarkítják, a harmadik vedlés után a hátán is megjelennek a fekete foltocskák, szelvényenként négy, a negyedik vedlés után e foltok még nagyobbakká válnak.

Tápnövény(ek): tarka koronafürt (Coronilla varia), patkófű (Hippocrepis comosa), kőfali pintyő (Cymbalaria muralis).

Hasonló faj(ok): Colias erate, Colias hyale, Colias croceus f. helice

     Mi a különbség?

Sárga és fehér Colias-fajok

×

Megjegyzés: a kéneslepkék határozása a bélyegek ellenére is nehéz, mivel hajlamosak hibridizálódni, így előfordulnak olyan példányok, amelyek több faj bélyegeit is hordozzák.

C. hyale ♂

C. alfacariensis ♂

C. erate ♂

C. erate ♀

  A C. hyale szegélyei a szárnycsúcsban hegyesebb szöget zárnak be. Figyelem: a szárnyalak a fotózás szögétől is függ!
  A C. erate hím fekete szegélytere az elülső szárnyon széles, illetve a hátulsó szárnyon megjelenik, de keskeny.
  A C. erate nőstény fekete szegélytere az elülső szárnyon széles, benne sárga foltok látszanak, hátulsó szárnyán halvány sárga foltok jelennek meg.

C. hyale ♀

C. alfacariensis ♀

C. croceus f. helice

C. erate f. pallides

  A C. hyale szegélyei a szárnycsúcsban hegyesebb szöget zárnak be. Figyelem: a szárnyalak a fotózás szögétől is függ!
  A C. croceus f. helice (mindig nőstény) hátulsó szárnyán a fekete szegélytérben sárga foltok jelennek meg.
  A C. croceus f. helice (mindig nőstény) és a C. erate f. pallides fekete szegélytere az elülső szárnyon széles.