Dicranura ulmi ([Denis & Schiffermüller], 1775)
szilfa-púposszövő

Szinoníma: Exaereta ulmi

Notodontidae – Púposszövők családja   

Feje és tora sötét hamuszürke, potroha többé-kevésbé sárgás. Hasoldala fehéres vagy halvány rózsaszín árnyalatú. Elülső szárnya palaszürke, de gyakran sárgás vagy – különösen a nőstény – grafitfényű. A rajzolat csak gyengén látszik. A harántsávok fekete pontok és szürke foltok sorából állnak, a középfoltot elmosódó szürke folt jelzi. A szegélytérben élesebb vagy elmosódottabb vonalak sora húzódik. A hátulsó szárny fehér, csak kissé sárgás vagy szürkés. Az erek fényes szürkéssárgák. Az elülső szárny fonákja egyöntetű fényes világosszürke, a hátulsóé fehér, de a szegélytér szürkén behintett. A rojt szürke, az elülső szárnyon fehér vonalakkal.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Méret: 36-44 mm.

Repülési idő: március vége-május eleje.

Általános elterjedés: Észak-Európából hiányzik.

Magyarországi elterjedés: mindenütt előfordulhat, főleg tápnövényei környékén. Szórványos megjelenésű.

Hernyója sárgás- vagy barnászöld; sárga, feketével körülrajzolt pontokkal. Selymes, rövid szőrzet borítja. Hátán világosszürke, feketével tarkázott sáv, oldalán elmosódott sárga vonalak vannak. Farlábai helyett két hosszú, tompán végződő nyúlványa van. Tápnövénye tövében bábozódik be. Bábja sötétbarna, áttelel.

Tápnövény(ek): szil-fajok (Ulmus spp.).

Hasonló faj(ok): Harpyia milhauseri