Lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Euxoa decora ([Denis & Schiffermüller], 1775)
selymes földibagoly
Szinonímák: Noctua decora, Euxoa nivens, Euxoa nebulosa, Agrotis decora
A rajzolat elmosódó sötétebb vonalakból és világosabb szegélyeikből áll, az elülső szárny alapszíne világos árnyalatú, fényes palaszürke vagy ezüstszürke, több-kevesebb barnásszürke behintéssel. A hím csápja kétoldalian fésűs, rövid fogakkal. A rajzolati elemek nagyrészt elmosódóak, az alapszínnél sötétebb szürkék. A kör- és a vesefolt körvonalai halványak, kitöltésük rendszerint világosabb; a csapfolt általában hiányzik. A belső és külső keresztvonalak kettősek, hullámosak, a középső keresztvonal egy szétfolyó, sötétebb pászta. A hullámvonal világos, szakadozott, a szegélyvonal sárga, egyenes. A rojt belső fele sötétebb barnásszürke, a külső rész fehéres. A hátulsó szárny fehéresszürke, a szegélytér szélesen barnásszürkével fedett. Az erek általában sötétebbek; a rojt fehér, tövén némi sötétebb színezettel. A szárnyak fonákja fénylő fehéresszürke, az elülső szárny belső tere sötétebb behintésű. A keresztvonal mindkét szárnyon megtalálható, általában elmosódó kontúrú, sötétebb árnyalatú szürke. A vesefolt árnyéka rendszerint látható. A potroh a tornál világosabb, a nőstény tojócsöve a potroh utolsó lemezén túlnyúlik.
Változékonyság: mintázata kissé változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.
Méret: 38-41 mm.
Repülési idő: július-szeptember.
Általános elterjedés: Nyugat-Európától a Tien-Sanig elterjedt faj.
Magyarországi elterjedés: Sopron környékéről, Jósvafőről, Piliscsabáról és Nagykovácsiról ismert. Ragaszkodik a nyílt gyepekhez.
Hernyóként telel, júniusban bábozódik. A hernyó alapszíne barnásszürke, hátán sötétebb csíkkal, feje és nyakpajzsa világosbarna, a légzőnyílások feketék, pontszerűek. Hernyóként telel.
Tápnövény(ek): többféle lágyszárút is elfogyaszt, pl. nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria).
