Lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Euxoa distinguenda (Lederer, 1857)
keleti földibagoly
Magyarországi alfaj: Euxoa distinguenda fotica Kovács, 1952
Szinonímák: Agrotis distinguenda, Agrotis donzelii – pusztai földibagoly
A hím hátulsó szárnya tiszta fehér, csápja aszimmetrikus, erősen kétszeresen fésűs; a nőstény hátulsó szárnya tompa barnásszürkével erősen fedett, a belső tér nem világosodik ki erősebben. A fej és a tor barna, némi sárgás szőrökkel, a gallér csíkja kevéssé markáns, a válltakarók szegélye sötétebb, de nem élesen kirajzolt. Az elülső szárny barna, változó erősségű sárgás vagy vörösesbarna behintéssel. Az elülső szegély világos csíkja általában nem jelentősen világosabb az alapszínnél. A keresztvonalak rendre megvannak, de nem túl élesek. A kör- és vesefolt sötét keretű és világos kitöltésű, közepén sötétebb maggal, a csapfolt rendszerint az alapszínnél sötétebb. A hullámvonal világos, zegzugos, a nyílfoltok szinte mindig megvannak és élesek. A szegélyvonal világos, a rojt barna. A hím hátulsó szárnya fénylő fehér, a szegélytér keskeny, barnával behintett, az erek kevéssé szembetűnőek. A holdfolt árnyéka kivehető, néha erős; a rojt fehér. A nőstény hátulsó szárnyának szegélytere a holdfoltig terjedően barnával fedett. Az elülső szárny fonákja barna, a hátulsó fehéres, a holdfoltok mindkét szárnyon kirajzolódnak.
Változékonyság: mintázata erősen változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.
Méret: 27-39 mm.
Repülési idő: augusztus vége-október eleje.
Általános elterjedés: Nyugat-Európa déli részétől Közép-Ázsiáig szigetszerűen elterjedt faj.
Magyarországi elterjedés: kifejezetten lokális elterjedésű, elsősorban dolomit- és mészkősziklagyepekben, meszes platókon fordul elő.
A hernyó barnás, halvány vonalakkal tarkítva és fekete pontokkal. Feje és nyakpajzsa világosbarna kettő sötétebb hosszanti vonallal. Hernyóként telel.
Tápnövény(ek): lágyszárúakon polifág, pl. üröm-fajok (Artemisia spp.).
