Hydraecia petasitis Doubleday, 1847
nagy acsalapubagoly

Szinonímák: Gortyna vindelica, Hydraecia micacea viola, Hydroecia petasitis – acsalapubagoly, bíboros lápibagoly, nagy vízibagoly, bíborszürke lápibagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

Az elülső szárny tompa ibolyásszürke, olajbarnás árnyalattal behintve. A középtéri árnyék, a középtér külső fele, a szárnyvégi terület a csúcs kivételével, valamint a szárnyszegélyi vonal előtti folt mind ebben a sötét színben jelenik meg. A külső harántvonal erősebben ívelt, néha az 5. érnél kivehetően megtörik. A szárnyszegélyi vonalat rendszerint keskeny, sötét árnyék előzi meg. A kör- és vesefolt nagy, világosszürke, sötét szegéllyel körülvéve. A hátulsó szárny tompa sötétszürke, a külső vonal és a szárnyszegélyi árnyék sötétebb.

Változékonyság: alapszíne változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Méret: 36-51 mm.

Repülési idő: július-augusztus.

Általános elterjedés: eurázsiai faj.

Magyarországi elterjedés: rendkívül lokális és ritka, jellemzően hegyvidéki patakvölgyekben él, ahol bőven nő a tápnövénye.

A hernyó sárgásbarna, amelyen a hátvonal mélyebb, erőteljesebb árnyalatként húzódik végig. A test oldalai rózsásabbak, és a lábak felett futó oldalvonalat apró fekete pontok kísérik. A szemölcsök és a légzőnyílások szintén feketék, élesen elütnek a test világosabb tónusától. A nyakpajzs és a farpajzs sárgásbarna színű. A fej fénylő vörösesbarna. Hernyóként telel.

Tápnövény(ek): vörös acsalapu (Petasites hybridus).

Hasonló faj(ok): Hydraecia micacea , Hydraecia ultima