Lacanobia thalassina (Hufnagel, 1766)
borbolyabagoly

Szinonímák: Hadena thalassina, Hadena thalissina, Mamestra thalassina, Dianobia thalassina – borbolya-kertibagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

A körfolt világosszürke, esetenként némileg fehéres, a stigma helyén látható világosabb kétcsúcsú folt halványabb, ritkán világosodik ki erősebben és sohasem fehér. A hullámvonal M-alakú rajzolatának csúcsai hegyesebbek. A fej és a tor sötét vörösesbarna, némi ibolyás és szürkés szőrzettel, a homlok és a válltakarók széle sokszor fehéres, a gallér csúcsán pedig egy éles fekete csík fut végig. A potroh világosabb szürkésbarna, az oldalsó szőrszegély fejlett, a hím farpamacsa sárgás; a torpamacsok és a potroh háti pamacsai sötétek. Az elülső szárny alapszíne vörhenyes- vagy szürkésbarna, sokszor rózsaszínes vagy ibolyás behintéssel és fénnyel. A keresztvonalak élesek, kettősek, erősen hullámosak és világos (néha kifejezetten fehéres) kitöltésűek; az árnyékvonal viszonylag erős, szétfolyó, sötétbarna vonal. A körfolt és a vesefolt nagy, sötét körvonalú, a körfolt az alapszínnél némileg világosabb, sokszor világosszürke, esetleg fehéres is lehet; a vesefolt vörhenyesbarna, közepén szürkés pikkelyekkel. A stigma helyén látható folt szürkés, kivételes esetekben fehéres is lehet, alatta a csapfolt és a külső keresztvonalig futó csík sötétbarna vagy feketés. A hullámvonal fehér vagy fehéres, a szegélyét belső fele szürke vagy szürkésbarna, rendszerint erős vörösbarna behintéssel, mely a vesefolt mögött a legélénkebb. A nyílfoltok keskenyek, viszonylag rövidek, feketék vagy sötétbarnák. A rojttő fehéres, kis fekete ívfoltocskákkal kísért, a rojt szürkésbarna vagy vörhenyesbarna, fehéres vonalkákkal és sötétebb foltokkal tarkított. A hátulsó szárny fehéres alapszínét a sűrű barna behintés csaknem teljesen elfedi, csupán a tőtér egyes részei és a keresztvonal és a szegélytér közötti sáv világosabb kissé. A rojttő barna, a rojt sárgás, barna szalaggal. A fonák fehéres, a csúcsterek és a szegélyek mente finom vörösbarnás behintésű. Az elülső szárny barnával szinte teljesen fedett, míg a hátulsó szárnyon a szegélytér több-kevesebb barna pikkellyel borított. A holdfoltok és a kereszt-vonalak eléggé szétfolyóak, de jól kivehetőek.

Változékonyság: mintázata és alapszíne rendkívül változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 32-42 mm.

Repülési idő: áprilistól szeptemberig két nemzedéke repül.

Általános elterjedés: eurázsiai faj.

Magyarországi elterjedés: nedvességkedvelő faj, zártabb erdők, hegyi patakvölgyek lakója, bár szórványosan az ország területén bárhol megjelenhet.

Hernyója zöld vagy vörösesbarna, hátvonala az alapszínbe olvadó, minden szelvényen két ferde vonallal és ezek előtt két sötét ponttal. Oldalvonala fehéresszürke vörösen szegélyezett. Feje barnásszürke, két íves fekete vonalkával. Bábként telel.

Tápnövény(ek): a legtöbb lágyszárút elfogyasztja, de fásszárúakon is megél, például éger-fajokon (Alnus spp.) és nyír-fajokon (Betula spp.).

Hasonló faj(ok): Lacanobia blenna, Lacanobia aliena, Lacanobia contigua, Lacanobia suasa, Lacanobia w-latinum