Lycaena hippothoë sumadiensis – havasi tűzlepke dunántúli alfaja: a hím elülső szárnyának felszíne mély, tüzes vörös, ibolyás csillogással, a felső és a külső szegély fekete kerete széles, a hátulsó szárnyon pedig az alapszín a szárny közepére korlátozódik. A sejtvégi foltocska mindkét szárnyon megvan. A nőstény sötétbarna, elülső szárnyán kiterjedt vörös borítás van, nincs vörös szegélyszalag, a hátulsón halványan jelen van a szegélyszalag. A fonák barnásszürke, éles rajzolatú, a hím elülső szárnyán kevés, a nőstényén több sárgásvörös borítással. A nőstény hátulsó szárnya melegebb színű, mint a hímé.
Lycaena hippothoë eurydice – havasi tűzlepke északi-középhegységi alfaja: a hím elülső szárnyának felszíne bronzfényű sötétvörös, némi ibolyás fénnyel, a felső és a külső szegély fekete kerete széles, a hátulsó szárnyon pedig az alapszín a szárny közepére korlátozódik. A sejtvégi foltocska mindkét szárnyon megvan. A nőstény sötét barnásfekete, elülső szárnyán a középtéren vörösesbarna behintés van, rendszerint jól látszik a vörös szegélyszalag is, a hátulsón ezenkívül a külső pontsor is. A fonák barnásszürke, a hím elülső szárnyán kevés, a nőstényén több sárgásvörös borítással, a szegélyfoltsorból többnyire csak a belső ívfoltokat helyettesítő pontsor látszik. A nőstény hátulsó szárnya melegebb színű, mint a hímé, azonkívül a szegélyfoltsor vörös szalagja is élénkebb és teljesebb.
Változékonyság: nem változékony, habár világosabb alapszínű példányok előfordulnak.
Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.
Méret: 24-36 mm.
Repülési idő: L. h. sumadiensis: május-június és július-augusztus, L. h. eurydice: június-július.
Általános elterjedés: a Palearktikum mérsékeltövi-sarkvidéki régiójában terjedt el.
Magyarországi elterjedés: L. h. sumadiensis: a Dunántúl nyugati részén él (pl. Őrség), L. h. eurydice: az Északi-középhegység egyes pontjain él (Mátra, Bükk, Zempléni-hegyég, Aggteleki-karszt).
A hernyó sötétzöld, hátán sötét, oldalain sárga vonallal.
Tápnövény(ek): lórom-fajok (Rumex spp.), kígyógyökerű keserűfű (Polygonum bistorta).
Hasonló faj(ok): Lycaena virgaureae, Lycaena alciphron, Lycaena tityrus, Lycaena dispar rutilus, Lycaena phlaeas, Lycaena thersamon
Mi a különbség?
Megjegyzés: a tűzlepkék határozása nehéz változatosságuk miatt, de felszín és fonák alapján biztosan azonosíthatók, így azok fotózása vagy megfigyelése ajánlott a pontos határozás érdekében.
L. virgaureae ♂
L. dispar rutilus ♂
L. thersamon ♂
L. hippothoë ♀
L. alciphron ♀
L. alciphron ♂
L. dispar rutilus ♀
L. virgaureae ♀
L. thersamon ♀
L. hippothoë ♀
L. alciphron ♀
L. tityrus ♀
L. tityrus ♂
L. tityrus ♀
L. phlaeas
L. phlaeas
L. phlaeas
A hím L. dispar rutilus és L. hippothoë elülső szárnyának felszínén jól látható a sejtvégi folt. A hím L. thersamon és L. hippothoë hátulsó szárnyának felszínén erős sötét behintés látható, ami olykor szürkés-lilás pikkelyeket is tartalmaz.
A hím L. virgaureae és a nőstény L. dispar rutilus elülső szárnyának felszínén a fekete szegély széles. A nőstény L. virgaureae elülső szárnyának felszínén a szegélytérben egy nagy, elmosódott elemekből álló foltsor díszlik, a nőstény L. thersamon esetén ez kisebb és jól elkülönülő foltokból áll. A nőstény L. hippothoë elülső szárnyának felszínén a szegélytérben a narancssárga szalag többé-kevésbé látható, ez a L. alciphron nőstényén mindig hiányzik. A nőstény L. tityrus elülső szárnyának felszínén a szegélytérben a narancssárga szalag mindig jól látható, ez a hím esetén hiányzik vagy halványan látszik vagy néhány, redukálódott elemből áll.
A nőstény L. hippothoë és L. alciphron hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag szögletes elemekből áll, barna erek szabdalják fel. A nőstény L. tityrus esetén ez lekerekített foltok képezik, a hímnél pedig mindössze néhány, redukálódott elemből áll vagy hiányzik. A L. phlaeas hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag egy nagy folttá olvad össze, nem szabdalják fel barna erek.
A hím L. alciphron elülső szárnyának felszínén lilás-kékes behintés látható (ritka kivételektől eltekintve).
L. dispar rutilus
L. thersamon
L. alciphron
L. hippothoë
L. tityrus
L. phlaeas
L. virgaureae
A L. dispar rutilus hátulsó szárnyának fonákján a nyíllal jelölt folt vékony, enyhén ívelt. Ez a többi fajnál nem jellemző vagy ha igen, akkor több elemből áll. A L. tityrus hátulsó szárnyának fonákján a középtéri foltcsoportnak van egy negyedik tagja is, a többi fajnál ez a csoport 1-3 foltból áll. Figyelem: olykor ez a 4. folt hiányzik, ilyenkor az elülső szárny foltsorát kell figyelni, ami erősen megtörik, nem alkot ívet!
A L. dispar rutilus hátulsó szárnyának fonákján a szegélytéri narancssárga szalag egységes, ez a L. thersamon esetén különálló, nagy foltokból áll, illetve egy valamivel világosabb narancssárga háttér díszítheti. A L. alciphron esetén ez a szalag jól elkülönülő elemekből áll, a L. hippothoënál pedig valamelyest összefolynak és redukáltak (nem érnek fel a felső szegélyig). A L. phlaeas hátulsó szárnyának fonákján a szegélytérben egy narancssárga, keskeny, fekete kísérő foltok nélküli sáv látható. A L. virgaureae hátulsó szárnyának fonákján jól látható fehér foltok díszlenek.
A L. thersamon elülső szárnyának fonákján a szegélytérben mindig két párhuzamos, fekete foltsor látható, valamint a harmadik foltsor az elülső szegéllyel párhuzamossá válik, legkisebb elemei nagyon közel vannak a szegélyhez.