Elülső szárnyának külső szegélyén a rojtot hét fekete csík tagolja, hátulsó szárnyának fonákja sárgás- vagy olajzöld. A szárnyak alapszíne bársonyos barnásfekete, rajzolata viszonylag rendezett és szabályos foltsorokból áll. Elülső szárnyának fonákja fakó sötétszürke, a felső szegély mentén sárgás olajzöld. Elülső szárnyán a szegélytér szalagja fehér, nyílhegy alakú foltokból áll, a hátulsón a foltok élesek, nagyok, lekerekítettek, a fehér rajzolati elemek összterjedelme kicsi.

Változékonyság: a fehér pontok mérete változatos. A frissen kelt példányok lilás irizálást mutatnak.

Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Méret: 19-26 mm.

Repülési idő: április-június és július-szeptember.

Általános elterjedés: közép- és dél-európai faj; elterjedése a Kárpát-medencétől a Balkánon át Törökországig, a Közel-Keletig, illetve a Tien-Sanig húzódik.

Magyarországi elterjedés: szárazabb füves területeken található. Sokfelé él, időnként egyes élőhelyein viszonylag gyakori is lehet.

A hernyó fekete, szelvényenként egy-egy sárga ponttal, feje fekete, mögötte sárga gyűrű található.

Tápnövény(ek): pimpó-fajok (Potentilla spp.), vérfű-fajok (Sanguisorba spp.), málna (Rubus idaeus).

Hasonló faj(ok): Pyrgus armoricanus, Pyrgus alveus, Pyrgus malvae, Pyrgus carthami, Pyrgus serratulae, Spialia sertorius

     Mi a különbség?

Pyrgus- és Spialia-fajok

×

Megjegyzés: a Pyrgus-fajok határozása nehéz, könnyebbséget és pontosságot jelent, ha képet készítünk a fonákról és a felszínről is vagy kézben tartás esetén alaposan megnézzük a fonákot és a felszínt is.

P. malvae

P. malvae

P. armoricanus

P. carthami

P. alveus

P. serratulae

S. orbifer

S. orbifer

S. sertorius

  A hátulsó szárny felszínén a középtéri folt a P. malvae esetén vagy egy vonallá redukálódott (ilyenkor nincsen másik folt körülötte) vagy fogszerű. A P. armoricanus esetén ez egy téglalap alakú folt, amit egy barna ér oszt ketté, kivéve a szárnytő felé eső részen. A P. carthaminál ez teljesen kettéosztott. A P. alveus és a P. serratulae esetén ezek elmosódottak. További határozáshoz a fonák szükséges.
  Az elülső szárny szegélytéri foltsora a Pyrgus-fajokon halvány, elmosódott, nem ér el az elülső szegélytől a belső szegélyig (tulajdonképpen egy szegélytéri foltsor látható). A Spialia-fajokon ez jól látszik, szegélytől szegélyig ér (tulajdonképpen két szegélytéri foltsor látható).
  A S. orbifer fehér rojtját 7, a S. sertorius fehér rojtját 5-6 barna csík tarkítja. Figyelem: ez a határozóbélyeg csak ép rojtok esetén működik!

P. malvae

P. malvae

P. armoricanus

P. carthami

P. alveus

P. serratulae

S. orbifer

S. orbifer

S. sertorius

  A hátulsó szárny fonákján a középtéri folt a P. malvae esetén fogszerű, a S. orbifernél kerekded, a S. sertoriusnál szabálytalan alakú és a fonák alapszíne téglavörös.
  A hátulsó szárny fonákján a felső tőfolt a P. malvae esetén apró, kerek. Ez a P. armoricanuson és a P. alveuson nagy és szögletes. A P. carthami és a P. serratulae esetén nagy és ovális.
  A P. carthami hátulsó szárnyának fonákján a szegélytér fehér.
  A P. alveus hátulsó szárnyának fonákján a középső foltsort nem darabolják fel a barna erek.